Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ha nem is alaptalan, de mindenesetre vitás a /Cürf-nemzetség soproni szereplése. Támaszt nyújthatna még egy adat, de ez szintén vitára ad alkalmat. Ez Kürtös-Megyer falu neve, A XIV. században felmerülő adatok szerint ezt a falut azonban királyi kürtösök lakták, tehát olyan népek, akiknek a királyi várszervezetben és a hadseregben a jelszolgáltatás volt a feladatuk. A királyi népeknek nem szokatlan az ilyen, foglalkozás szerinti letelepítése. így volt például Solymár, Vadászi, Halászi, Lövér stb. Az 1358., 1378., 1379., 1387-ben szereplő KürtösMegyer az egykori királyi kürtösök ivadékainak volt öröksége.

1 Ezek a királyi kürtösök minden valószínűség szerint a Megyer-törzsből származtak, de semmi közük sem volt a Kürt-törzshöz vagy a Kürtnemzetséghez. Az enyődi Churt vagy Kurch-nemzetség nevét olvashatjuk tehát Kürtnek, Kortynak, Hortnak, sőt talán szlávosan Csortnak is, de véglegesen nem tudunk eredete és törzsi összeköttetései felől dönteni. Legmegfelelőbb, ha fönntartással — a régi irodalmi névhasználat alapján — Kürt-nemzetségnek fogadjuk el. * # * A soproni ősbirtokos nemzetségek ismertetése a megye birtokmegoszlási térképének szempontjából sok érdekes adatot szolgáltat és ezen az alapon figyelemmel kísérhetjük a későbbi nagy, családi uradalmaknak az egyes területeken meginduló kialakulását. A Ládvagy Vérbulcsú-nemzetség birtokainak sorsa a királyi vármegyék kialakulására enged következtetéseket levonni. A Gatal-nemzetség kiváló példát ad arra, hogy egy aránylag eredetileg kis nemzetség egyes kiváló egyéniségek munkálkodása árán hogy tud felfelé emelkedni és hogyan válhatik távoli országrészek életében is fontos tényezővé. Az Osli-nemzetség elénk varázsolja egy-egy vidék nagy urainak életét. Az otthon élő és gazdálkodó öreg Osli comes, aki nevének és családja hagyományainak teljes súlyával ránehezedik a nemzetség többi tagjának pályájára, a századforduló vallásos hangulatának és nagyúri gesztusainak megtestesítője. Unokatestvére, Beled comes, a király udvari vitéze, a nemzetség többi férfi tagjának vitézi mestere. Benedek püspök a XIII. század első felének vallá1 Nagy, I. 294-2%., 447., 452., 483. lk.