Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ded, keményebb, azaz jobban összeállított homokból és agyagból álló kis halmokat vájt ki a lazább környezetből. A szél munkája ezt az egész területen mindenütt egyenletesen végezte el és valószínű, hogy a fertőmelléki dombsor tövében sem mélyítette túlságosan ki a térszínt. A löszhullás és a növényzet idők multával vékony réteget rakott az egykori sivatagi talajra, de ugyanekkor, a jégkorszak elmultával, a mai folyóvizek is megkezdték munkájukat és a már úgyis mélyen fekvő területet elmocsarasították. A mocsárból kiálló kis pannóniai rétegfoltokra, amiket egykor a sivatag szele keményebb voltuk miatt nem hordott el, a megjelenő ember vadásztanyái és veszély esetén védelmi rejtekei települtek. Ezért vet ki az utóbb 1—2 méterrel mélyebbre süllyedt Fertő vize kőkori eszközöket és ezért gondolták, hogy hajdan a Fertőben is cölöpépítmények voltak. Az utóbbiak létét azonban régészetileg nem lehet bizonyítani, de ha az megtörténne is egykor, az elgondolás szempontjából nem jelent semmit, mert cölöpépítmények mocsarak vizében is lehettek. Sokkal többet mondanak a római kori leletek, így egy kocsiút nyomai, amit semmiesetre sem építhettek eredetileg tóba. Igen fontos tudnunk azt is, hogy a Fertőt mint tavat a rómaiak nem ismerték és nyelvükön el sem nevezték. Márpedig vármegyénk területe eléggé forgalmas és betelepült római terület volt. Egyedül csak Plinius említ egy Peiso nevű tavat, de ezzel a névvel a többi római írók egyöntetűen a Balatont említik. Nem ismerték a nevét a frankok sem, pedig ezek már jól ismerték a boiok pusztaságát, ahogy a rómaiak és az avarok pusztáját ők nevezték. A Fertő német neve csak a XIII. század elején jelenik meg, addig — így egy XI. századi oklevélben is — magyar nevén Fertőnek nevezik, még maguk a német császárok is. Kálmán királyunk idejében még új tónak hívják, ami semmiesetre sem bizonyítja régi voltát. A Fertő állandó vízterülete ekkor még meglehetősen keskeny volt, mert hol tónak, hol folyónak nevezik az oklevelek. Nagy kiterjedést a tó tükre a XIV. és XV. század fordulóján Zsigmond király korában ért el, amikor több falu határát is elöntötte. A Fertő mocsár tóvá alakulása tehát a magyarság itt lakásának idejében ment végbe, amit magyar nevének legrégibb használata is bizonyít a többi adatok mellett. A Fertő tehát egykori mocsárterületen keletkezett fiatal depresszió, amelynek keletkezési időpontja a X—XI., végleges kialakulása pedig a XIV. századra tehető. Lehetséges azonban, hogy Plinius idejében