Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Osli ispán testvére volt az utána következő adományozó, akiről így nyilatkozik az irat : item Mauricius fráter meus dedit medietatem vinee de Sacorou et terram de Nagoch emticiam. Magyarul: Testvérem, Mór, hasonlóképpen adja sokorói szőlőjének felét és nágocsi vásárolt földjét. Ezután még két személy következik, akiknek rokonsági fokáról azonban semmi felvilágosítást sem nyerünk. Item Bot et Beke dederunt très vineas in villa Nagoch. Vagyis : Bot és Beke hasonlóképpen három szőlőt adnak Nagoch faluban. Ezekután több név nincs és következik a keltezés. Az oklevél boncolgatásának eredményeként már most megállapítható Karácsonyinak és követőinek tévedése, de megállapítható Nagy Imre regesztája szűkszavúságának félremagyarázható volta is. Az oklevél alapján ezek szerint a következő leszármazási táblát készíthetjük el: N. N. Osli ispán Mór (Moroc?) Beled ispán Benedek Tamás Herbort Látjuk tehát, hogy Osli ispánnak, Karácsonyi I. Oslijának egy, az oklevélben is említett Mór nevű testvére, vagy esetleg unokatestvére kétségtelenül volt, Beled nevű esetleg testvére, de inkább unokatestvére pedig szintén volt. Ezenkívül az irat alapján három fiára következtethetünk Benedek és Tamás kétségtelenül fiai voltak, Herbort pedig valószínűleg szintén az volt. Nem tudjuk azonban teljes biztonsággal elhelyezni Pókát, a tétényi papot és a Nagoch faluban birtokos Bot (Bat)-ot és Bekét. Ez utóbbi két személynél azonban esetleg abból is vonhatunk le valaminő következtetést, hogy ugyanott voltak birtokosok, ahol Osl ispán testvére, Mór. Az öreg Osli comes szerviense, Scoch (Szacs), pedig valószínűleg nem tartozott a nemzetség vérségi kötelékébe, bár mint szerviens, ura famíliájának és nemzetségének tagja volt. Karácsonyi János a nemzetség előbb vázolt nemzedékrendjét az 1250 táján kelt osztozkodó oklevél adatainak a fenti adatokba való beillesztésével készítette. Ennek a kiegészítésnek alapján mondta Sopron vármegye története. 25 385