Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
győri püspök, akiről 1230-tól 1246-ig, //. Osli, a szörényi bán, akiről 1216-tól 1246-ig, Miklós, a győri ispán, akiről 1237-től 1239-ig, János, akiről 1238-tól 1250-ig, Herhort, a baranyai ispán, akiről 1230tól 1280-ig és végül Tamás, akiről 1228-tól 1248-ig szólnak adatok. Karácsonyi ezenkívül az Osl-nemzetség több, nem Osl-tól leszármazott ágáról is tud. Ezek elseje a Móric-ág. Ez az 1228-1230-b an szereplő Mórictól vette az eredetét, tehát attól, akit Pór I. Osl fiának tartott. A második a Sur-ág, amely az időbelileg meg nem határozható korban éltSur-tól ered. A harmadik Németi-ág, amely az 1228ban szereplő Pétertől, a negyedik a Keserüi-ág, amely egy ismeretlen nemzetségtagtól száramzik. A töredékek közé számította Karácsonyi a Szatmár fia Miklós, továbbá az 1228-ban szereplő István és a meg nem határozható időben szereplő Péter és egy ismeretlen ágát. 1 Már maga ez a két nemzetségtábla is mutatja, hogy mennyire bizonytalan, mily sok eshetőségnek kitett az Osli-nemzetség leszármazásáról és rokoni kapcsolatairól és ennek következtében a csornai egyház kezdeteiről alkotott tudásunk. Ezen a bizonytalanságon csak az oklevelek tüzetes vizsgálatával tudunk némileg segíteni. Pór Antal és Karácsonyi János elsősorban az 1230. évi csornai adománylevél alapján 2 kísérelték meg a nemzetség leszármazási tábláját elkészíteni. Nagy Imre az 1230. évi oklevél elé a következő magyarnyelvű regesztát írta: «Osl comes fiaival és testvéreivel együtt a csornai monostornak számos birtokot hagyományoz. 1230». Karácsonyi János úgylátszik megbízott Nagy Imre fordításában és az oklevélben szereplő minden olyan személyt, akinek neve elé nem volt odaírva, hogy a fenti Osli comes fia, vagy serviense, Osli testvérének gondolt, ami azután a nemzetség leszármazási tábláján természetesen valótlanságokat idézett elő. Lássuk tehát már most, hogy mit mond maga az oklevél, amelynek itt azonban egyelőre csak a vitás részeit fogjuk felsorakoztatni és tárgyalni. Behatóbb vizsgálat után mindjárt az elején kitűnik a tévedés. Ugyanis itt az áll, hogy: Ego Osl comes ... in ipsa villa (t. i. Csornán), ubi monasterium est situm, dedi de consensu jiliorum cognatorumque meorum terram ad unum aratrum... vagyis : Én Osl ispán... 1 Karácsonyi János i. m. II. 401—416. lk. 2 Nagy, I. 17-18. lk. — Fejér, III. 2. 208-211. lk.
