Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ellenőrzését salináriusokra, sótisztekre bízták. Ez a sóraktár — Veszelka László megállapításai szerint — a vár várossá fejlődésében és a polgárság kialakulásában jelentős szerepet játszott. A só nélkülözhetetlen háztartási cikk volt és a környék lakossága is a soproni várból fedezte szükségletét. Ez a megyei lakosság a terményeit is magával hozta és így a só vásárlással vagy cserével kapcsolatban a piac legelső és kezdetleges formája alakult ki. Még inkább ez volt a helyzet 1233 után, amikor a heiligenkreutzi apátság szabadon kereskedhetett a sóval, mert valószínű, hogy a király azt nem váltotta be. Amíg azonban a királyi sóraktárból való állandó sóbeszerzés voltaképpen csak a soproni vár közvetlen környezetének árukicserélődését jelentette, addig a heiligenkreutzi apátság sóeladása, mivel az csak meghatározott időn belül történt és meghatározott napok köré csoportosult, nem annyira a környék lakosságát, hanem idegen, külföldi kereskedők kielégítését is célozta. Ausztria ebben az időben még sóbevitelre szorult és így a határterületek lakossága kétségtelenül Sopronban szerezte be a fogyasztáshoz szükséges magyar sót.

1 A soproni sópiac forgalmát a borsmonostori cisztercitáknak szintén királyi adományként juttatott sónak az eladása is emelhette, bár olyan kifejezetten, mint a heiligenkreutzi adománnyal kapcsolatban láttuk, a borsmonostori ciszterciek soproni eladásairól nincs tudomásunk.

2 A megyei lakosságnak a soproni várban való sóbeszerzése egy kezdetleges formájú piacot eredményezett. Ezt a piacot, amint azt IV. László király 1277. évi kiváltságleveléből tudjuk, minden héten keddi napon tartották. Ezt a hetivásárt, amint azt Veszelka László megállapította a mai Városház-téren, a sópiacot pedig az Orsolyatéren tartották.

3 A piac a magyarok számára adómentes volt és csak a külföldről érkezők fizették a szokott értékvámot. A magyar eladók közül tekintetbe jöhetnek a terményeikkel kereskedő udvarnokok, a készítményeiket árusító iparosok és a boraikat kimérő környékbeli lövérek. A külföldi kereskedők közül Veszelka valószínűnek veszi, hogy mindazoknak a városoknak — Prága, Köln, Hoy, Nürnberg, Regensburg, Amberg — kereskedői, amelyeknek ez időben Magyar1 Veszelka László, i. m. 21—22. lk. — Az osztrák sóellátásra 1. Max Vancsa: Geschichte Nieder- und Oberösterreiches. I. 361. 1. 2 V. ö. a borsmonostori apátság történeténél mondottakkal. 3 Veszelka László i. m. 21. és 32. lk.