Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

külkereskedelmi vám kialakulásának az egyik okát ebben a tényben kell keresnünk. Ez a kezdetleges külkereskedelem főleg két helyen bonyolódott le. A nyugati gyepük legjelentékenyebb kapuja Kapuvár volt és a kereskedelem középpontja Sopron.

1 Pozsonynak hasonló szerepe lehetett a Duna mellett. Hainburgnak és kétségtelenül Bécsújhelynek is az a nevezetes szerep jutott, hogy közvetítőkként szerepeltek a Bécs felé irányuló magyar kereskedelemben. Azt, hogy a XII. század folyamán a határon szedett vám milyen nagy volt, nem tudjuk. A XII. század gazdasági fellendülése következtében a határt átlépő áru értékének nyolcvanad részét tartották meg vám fejében.

2 Magyarország koraközépkori gazdasági termelése nem dolgozott kiviteli célokra. Az állatállományon kívül egyedül csak a só és a bor volt olyan cikk, amelyért a nyugati kereskedőknek érdemes volt az országba jönniük. Mind a háromnak bővében volt Magyarország. Bécsben azonban a magyar bor bevitele már a XIII. század előtt meg volt tiltva, amit az egész középkoron át a tilalmak hosszú sora követett. Az osztrák borbeviteli tilalomnak egyszerű oka az volt, hogy mint majdnem minden virágzásnak induló középkori város, Bécs is nagyarányú szőlőművelést űzött, sőt a bécsieknek Cseh- és Morvaországba a legfontosabb kiviteli cikkük a bor volt. Érthető tehát, hogy saját piacaikat tilalmakkal védték. A sopronmegyei borok tehát ezeknek a tilalmaknak következtében nem igen jutottak a Lajtán túlra. A XII. század végén és a XIII. század elején fellendülő magyar arany és ezüst bányászat, illetve ezeknek a cikkeknek a közvetítése sem irányulhatott Sopronon keresztül nyugatra.

3 Ezzel szemben a soproni kereskedelmi életnek a XII. század végén és a XIII. század elején egyik fontos tényezője a kősóval való üzérkedés volt, aminek alapját főleg a királyi sóadományok képezték. Sopron már 1217-ben is kétségtelenül törvényes sólerakóhely volt,

4 ami azonban nem mond annak ellent, hogy már még sokkal előbb is ne lett volna az. Ilyen mivoltában az Aranybulla is megerősítette, mert úgy rendelkezett, hogy sólerakó helyek csak az 1 Sárközy Irén: Sopron kereskedelme a középkorban. Budapest, 1933. 28.1. 2 Sólyom Jenő i. m. 43 —46. lk. 3 Sárh.özy Irén i. m. 28—29. lk. 1 Sárközy Irén i. m. 28. 1.