Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Ottokár a fenyegető veszedelem láttára kész volt egyezségre lépni a magyarokkal és ígéretet tett, hogy az elfoglalt várakat visszaadja. A végleges béke megkötésére 1275 októberét tűzték ki határidőül, de ekkor már nem a higgadt Lóránt nádor volt már a kormányon, aki ugyan társaival együtt nagyon haragudott a csehekre, hanem az azok iránt valóságos engesztelhetetlen gyűlölettel viselkedő Kőszegiek, akik lehetetlenné tették a megegyezést. A rövid életű — háromhónapos — kormány bukása után pedig annyira elfajultak az ország belső bajai, hogy a belső helyzet tisztázásáig minden újabb tárgyalás lehetetlenné vált, bár Anjou Károly nápolyi király is közbejárt vejénél, IV. Lászlónál, Ottokár érdekében. Végérvényesen eldőlt azonban Ottokár sorsa, amikor 1276 őszén Rudolf erélyes fellépésre szánva el magát, seregeivel bevonult Ausztriába és a stájerek és karantánok hozzá csatlakoztak. Ugyanekkor az újra kormányra került Joakimék ösztönzésére a kis László király magyar és kun seregeivel a Dunántúlon vonult fel a határra. A cseh király nem készült fel Rudolf támadására és a magyar had mozgósítása is váratlanul érte és így kénytelen volt megalázkodni, az új német királynak meghódolni, az összes osztrák tartományokról lemondani és a magyar várak visszaadását megígérni. A béke azonban nem állt helyre és 1277 nyarán a Joakim kormányának utolsó ténykedéseként László is megújította Rudolffal a szövetséget. A két király személyes találkozása alkalmával Rudolf ígéretet tett, hogy mindazt visszaadja, amit a magyar határon garázdálkodó osztrák és stájer urak az utóbbi években vagy esetleg régebben elfoglaltak. Ottokárt pedig közösen szólították fel a határvárak visszaadására, ami nemsokára meg is történt.

1 Az utóbbi néhány esztendő viszontagságaiból Sopron vármegye területe alaposan kivette a maga részét. Nyugati felét cseh csapatok szállták meg, magyar fennhatóság alatti területén pedig az egymással vetélkedő országos pártok dúlták egymás birtokait, úgyhogy amikor IV. László király 1277 novemberében a Rudolffal Hamburg mellett folytatott megbeszélések után az Ottokártól visszaszerzett nyugati részeken haladt át, igen szomorú látványban volt része. Pusztulás, rom, nyomor volt mindenfelé. 1 Pauler i. m. II. 322-324., 334. lk. - Hóman i. m. II. 214-215. lk.