Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

pártviszonyok is világossá teszi, hogy Sopron vármegye ismét a politikai érdekek játékszerévé vált.

1 Kőszegi Henrik és Gutkeled Joakim 1274 szeptemberében látván a számukra kedvezőtlen fordulatot, bánságukba, Szlavóniába készültek visszavonulni. Azonban túszul és esetleges trónkövetelőül magukkal vitték a kis, nyolcéves Endre herceget, László király öccsét. A régi harcokban kipróbált Csák Péter kíséretében maga a kis király indult üldözésükre és még Székesfehérvár alatt sikerült beérni a pártütőket. A harc a király javára dőlt el és Kőszegi Henrik bán hosszú és változatos pályafutását a harcmezőn fejezte be. A polgárdi csata után nádorrá lett Csák Péter, soproni ispán állott a mozgalom élére. Seregeivel a kis László király jelenlétében és névleges vezetése alatt egész télen át dúlta és pusztította a Dunántúl a Kőszegiek javait. Még külföldre is elhatott a híre, hogy az urak «sok pusztítást és öldöklést követtek el egymás ellen» és elkezdődött — vagy helyesebben fokozottabb mértékben folytatódott — a kor, amelyről a következő nemzedék krónikása azt írta, «hogy belső háború támadott, városokat összeromboltak, falvakat tűz emésztett el, a béke és egyetértés teljesen megbomlott, a gazdagok megfogyatkoztak és a nemesek a szegénység szüksége miatt parasztokká lettek». A mult értékei, kincsei, irodalmi és oklevéli bizonyítékai, amelyeket talán a tatárjárásból is baj nélkül kimentettek, örökre elhamvadtak. A kultúrrombolás egyik legszomorúbb példáját maga a nádor, a soproni ispán, Csák Péter vitte végbe. Veszprém püspökévé, Téténynembeli Pál utódjává ugyanis 1275 derekán Kőszegi Henrik bán harmadik fiát, Pétert választotta a káptalan, aki bőkezű nagyúr volt, de ellenségei szerint csak olyan, mint a többi testvére. A veszprémi káptalani főiskolát a magyar egyház büszkeségének tekintették. A székesegyházban pedig — mint országszerte másutt is — sok főúr és nemes helyezte el értékes, drága holmiját és pénzét biztos letétbe. Maga az egyház is rendkívül gazdag volt mindenféle arany- és ezüstedényekben, szövetekben, egyéb kincsekben és drágaságokban. Sekrestyéje pedig olyan korban, amikor gazdag és előkelő papok 1 Hóman i. m. II. 213—214. lk. — Karácsonyi János : A magyar nemzetségek, I. 319., 321. lk.