Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

megyefejlődés formáinak megfelelően rábaközi alispánná lett. Megmaradt azonban a már úgy területileg, mint közigazgatásilag is teljesen eggyéolvadt Sopron és Locsmánd megyék alispáni tisztsége is, amit az magyaráz meg, hogy besenyő eredetű kiváltságok tudata még oly erősen élt úgy a rábaköziek, mint a soproniak, mint pedig a királyi udvar köreiben, hogy a két, különböző eredetű megye nemességének közös katonai és jogszokások alapján való egyesítése lehetetlen volt. így alakult ki az az egyedülálló eset, amire már többször rámutattunk, hogy a nemesi megye hosszú évszázadokra elnyúló korszakában Sopron vármegyének két alispánja volt, egy soproni és egy rábaközi. Ezt a rábaközi alispánt egyelőre, akárcsak a sopronit, a soproni főispán a saját familiárisai sorából nevezte ki, mivel azonban most a soproni ispán egyszemélyben a nádor is volt, tehát a nádor familiárisai sorából. Ez a tény kétségtelenné teszi Sopron megye vezetőinek állásfoglalását az Ottokár segítségéhez folyamodó egykori ispánjukkal szemben. Az idő kereke azonban tovább forgott és ismét felszínre kerültek azok, akiket a politikai gyűlölet IV. Béla holta után a külföldre vezetett. * * * A gyermek IV. László uralmának első szakasza voltaképpen a főúri pártok uralomrajutásának és mindenre tekintet nélkül való viszálykodásának új kormányok keletkezésének és elmúlásának a korszaka. A gyermekkirály kiskorúságának öt esztendejében tizenkétszer változott a kormány, amelynek kezében a kis király és anyja, a kun Erzsébet csak eszköz és játékszer volt. A véres polgárháborúvá fajult főúri küzdelmet mindjárt V. István halála után Monoszló Egyed tárnokmester fegyveres felkelése vezette be. A lázadást azonban leverték és Egyed mester, testvérével, Gergellyel Pozsonyba vonult, a szomszédos várakat hatalmába ejtette és így ajánlotta magát Ottokár szolgálatába. A cseh király örömmel üdvözölte a hűtlen magyar urat, mert kedvező alkalmat látott hatalmának Magyarországra való kiterjesztésére. Monoszló Egyed pártolásával azonban elvesztette Kőszegi Henrik bizalmát, akit pedig annyira kitüntetett, hogy Laa várát is reábízta. Kőszegi Henrik, aki, jóllehet már ötvenéves volt és Csehországban újra meg-