Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
és Mosont elfoglalta és az utóbbit lerombolva a Rábca mögé visszahúzódott magyar sereg nyomába indult. Csapatai a mocsaras területen gyorsan haladtak, aminek az az oka, hogy hidak építésére szolgáló eszközöket és ahhoz értő mestereket hozott magával. Maga Ottokár Mosón alatt ütött tábort és egyes csapatait elküldte keletre a Szigetközbe, nyugatra a Fertő felé és azon túl, messze Sopron megyébe, hogy mindent elpusztítsanak. 1 Chervallenburgot — amint a németek hívták, ezt az ismeretlen magyar nevű erődítményt, amely Nagy-Marton és Rorbach között feküdt — lakói felgyújtották és elhagyták. Feketevárost (Purbach), amelyet V. István a lázadó Arnoldfia Miklóstól elvett és Miskolcz Panyitnak adományozott, a zalamegyei Milleji Zsidó fia Zsidó őrizte, V. István kívánságára «nemesi kötelességből a királyi korona iránt». Feketevárost osztrák csapatok támadták meg. Morgát, a hűséges Zsidót is megsebesítette két nyíl és dárda, két rokona és nyolc szolgája elesett, de a rohamot visszaverte. A támadó sereg vezére, egy Haslau — akinek keresztneve magyaros kiejtéssel Haywár — «a lovagok viraga», ötven nevesebb vitéz és számos közember esett el. 2 A Rábca-vonala mögé visszahúzódott V. István békét ajánlott Ottokárnak, de a cseh király vonakodott lemondani arról, amit elfoglalt. A tárgyalásnak hamar végeszakadt. Ottokár most cselt vetett a magyar seregnek. Visszavonulva, biztos állásban állította föl hadát és amikor a magyarok csapatai üldözésére jöttek, rejtett csapatait elővonva, teljes erejével fordult ellenük. A régi magyarok hadviselésére jellemző csel azonban ez egyszer nem vált be. Az üldöző magyarok a meglepetés hatása alatt visszafutottak a Rábcáig. A németek a folyón is áthatolva a Rábáig hatoltak, de az itt álló magyar derékhad döntő támadásba ment át és Mosonig, Kapuvárig verte, csépelte az ellenség felbomlott csapatait. Ottokár a nem várt fordulat láttára éjjel szép csendesen kereketoldott, átkelt Pozsonyba és ott hadát feloszlatva Bécsbe vonult vissza. A magyarok egyik nagyobb serege — a megrémült osztrákok harmincezer emberről beszéltek — szokás szerint dúlva, pusztítva csapott be Morvaországba és Ausztriába. A fordulat láttára az áruló magyarok nagyiPauler i. m. II. 286- 288. lk. —[ Hóman i. m. II. 173-174. lk. s Pûu/er i. m. II. 288- 289. lk.
