Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

járjon a besenyők között és ítéljen az eléje vitt peres ügyekben. A jobbágyok házaiban azonban ez az udvarispán nem szállhatott meg. A jobbágyok, akik közül egy mindig az ispánnal volt köteles járni, úgylátszik a bíráskodásban nem vettek részt. Az ispán és az udvarispán viszonya a familiaritáson alapult. Az ispánt, amint ez az 1222-ben szereplő Lukács esetében is történt, a nádor nevezte ki. A besenyők ugyanis, épúgy, mint a többi idegen népek, szászok, kunok, székelyek, sőt az oláhok is, egyenesen a király alá tartoztak, aki azután a fölöttük való közvetlen felügyeletet és főbíráskodást az udvara élén álló nádorispánra bízta.

1 A nádor természetesen szintén a familiárisai sorából nevezhette ki a rábaközi besenyő ispánt, akinek tanácsadója, mindig egy, a helyi ismeretekben bővelkedő besenyő jobbágy — Lukács esetében Mika — volt. Érdekes hivatali láncolat állott elő tehát azokban az esetekben, ha a nádor egyúttal soproni ispán is volt. A királyi udvarban tartózkodó nádor katonai és kétségtelenül föllebviteli bíró helyettese a megye keleti részén a rábaközi ispán — 1222-ben Lukács, 1224ben Osli fia Osli — volt. Ezek a rábaközi ispánok a napi ügyek intézésére valószínűleg még alispánokat, udvarispánokat is tartottak. A helyzet hasonló, bár kétségtelenül kevésbé törzsi alapokon felépülő volt a megye nyugati és középső részében. Az 1223-ban szereplő Pok-nembeli Móric ispán és az 1220-ban szereplő Tedeus soproni várnagy tisztségének említése arra enged következtetni, hogy ezeken a részeken is, a főispánok távollétében, helyi igazságszolgáltatás és védelmi berendezkedés épült ki. A nyugati és középső részeken két királyi határőrmegye állott fenn ; a locsmándi és a soproni. A soproni megye ispán, a reá bízott terület védelmi és gazdasági fontosságának következtében a királyi udvarban, az országos méltóságok sorába került. Ennek következtében az állandóan szükséges védelmi intézkedések megtételére a királyi udvarban tartózkodó ispánok maguk helyett várnagyokat tartottak, akik Sopronban székeltek. A peres ügyek elintézése ennek következtében első fokon a helyi bírákra hárult, A legtekintélyesebb helyi bíró a soproni ispánság területén a soproni volt és láttuk, hogy 1230 táján Péter soproni bíró egy horpácsi 1 Tagányi Károly : Felelet Erdélyi Lászlónak. Történeti Szemle, 1916. 303. 1.