Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ispánra, de vonatkozhatik az egy időben működő több soproni ispánra is. Az egykori királyi határőrispánságok kereteit már előzőkben láttuk és így elképzelhető, hogy a soproni ispánok — akik közül egy személyes kapcsolatai révén a király közvetlen környezetéhez tartozott — 1201-ben és 1202-ben felváltva tartózkodtak a király udvarában és felváltva tanúskodtak a királyi oklevelekről. E feltevésnél — amely mint lehetőség felmerülhet és ezért vizsgálatába kellett bocsátkoznunk — valószínűbbé válik, ha Csépán szereplését az országos politika szemszögéből nézzük. Csépán soproni ispánkodása elején Imre király közvetlen hívei közé tartozott. Ebben nyilván nagy része volt testvérének Saul kalocsai érseknek is, aki Jób esztergomi érsekkel, Ugrin győri, Kalán pécsi, János csanádi, Eduárd nyitrai, Katapán egri, Adorján erdélyi és Domonkos zágrábi püspökökkel együtt a szigorúságra hajló, komoly, de indulatos Imrének az oldalán állott. Nem hiányoztak azonban a nyájas, vitéz, könnyed, adakozó hajlamú és pénzzel bőven ellátott Endre táborából sem a főpapok. János veszprémi, Elvin váradi és Boleszláv váci püspökök, János pannonhalmi apát, a zárai és spalatói választott érsekek mind Endre pártján állottak. Sőt titokban Endréhez szított Imre legbizalmasabb főtisztviselője, Mogh nádorispán is. A szentéletű Boleszló váci püspököt, aki az Endre-pártiak levelezését közvetítette, Imre király éktelen haragjában az oltár lépcsőjéről hurcolta fogságba. Emiatt azután Csépán soproni ispán testvérével, Saul kalocsai érsekkel is összeütközése támadt Imre királynak. Nyilt lázadás tört ki. Endre fegyverrel kelt útra bátyja ellen, aki azonban 1199-ben a Balaton közelében Rádnál Endrét legyőzte és Bécs felé menekülő öccsét messze a határon túl üldözte és Lipót herceg támogatását az osztrák és a stájer határvidék elpusztításával bosszulta meg. Saul érsekkel a pápa tapintatos közbenjárására ezek után ismét helyreállt a béke és Imre a megsértett egyházfejedelmet gazdag adományokkal kárpótolta. Endrével is megbékült, aki 1200 tavaszán hercegséget, mint a király megbízásából kormányzott hűbéres tartományt kapta vissza. Az ország belső ügyeinek ilyen rendezése után Imre király 1201ben kereszteshadjárat indítására határozta el magát, de ez a balkáni események következtében elmaradt és a magyar hadak Szerbiába