Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
egyszerű szálai fűztek urukhoz. Az egyházi földesurak közül a püspökök praediális nemesei ezeknek a jobb sorsú katonáskodó magán servienseknek a soraiból kerültek ki. A világi földesurak serviensei pedig vagy jobbágyi sorba süllyedtek, vagy pedig uruk közbenjárására hűségükért nemességet kaptak. Igen érdekes a magánföldesúri serviensi viszony kialakulására Aba-nembeli Lőrinc comesnek az eljárása. 1263-ban a nemesrendű locsmándi várjobbágyok földjeit nem kapta meg, de a többi várjobbágyét igen. Ezek között azonban még mindig voltak előkelőbb, katonáskodó elemek, akikkel 1270-ben a győri káptalan előtt úgy egyezett meg, hogy ezek a Geotán faluban lakó egykori locsmándi várjobbágyok Lőrinc comest és utódait kötelesek a királyi udvarba elkísérni és háború esetén kellő fegyverzettel ellátva vele hadbaszállni. Ezekért a szolgáltatásokért Lőrinc comes Geotán falu határából négy ekényi földet adott át a kellő kaszálóval és megfelelő erdőrésszel a volt várjobbágyoknak, akiknek maguknak is volt három ekényi földjük, amelyet szintén Lőrinctől kaptak. A hűbérbe adott föld Herbord comes Csáva nevű földje mellett feküdt. 1 A XI. század eleje és a XIII. század vége között lejátszódott társadalmi átalakulás kiformálta a gazdálkodó és a földesurának alávetett magyar parasztságot, amely népréteg kialakulása közben számos más rokon és idegen eredetű népelemet olvasztott magába. Ezzel a társadalmi átalakulással párhuzamosan alakult ki a középkori magyar földesúri osztály. A magyar földesúri osztály szintén különböző népelemekből tevődött össze. A nyugatról érkező keresztény lovagok már Géza fejedelem idejében tekintélyes birtokokat nyertek és ősapáivá váltak az idegen eredetű, de hamar elmagyarosodott nemzetségeinknek. A földesúri osztály másik, nagyobbik része az ősi magyar szállásbirtokos nemzetségek sorából került ki. Ezek a nemzetségek szintén a nemzetségi közösbirtoklás alapján állottak és sokszor atávoli országrészekre is kiterjedő birtokaikat együttesen kezelték. Az egyéni és családi magángazdaságok elvét azonban már Szent István meghonosította és a későbbi királyi adományok még csak jobban kiépítették. A földbirtokos réteg tekintélybeli emelkedésének nagyon kedvezett Kálmán király azon intézkedése, hogy a bírói ítélet végrehajtójának, a prisztalWejér, V. 1. 81-83. lk. - Wenzel, VIII. 321. lk.
