Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

XI. század elejétől kezdve azok a szálak, amelyek lassan a nem királyi birtokokat és azok népeit is bírósági, katonai és pénzügyi (tizedszedési) szempontokból a királyi tisztviselőkhöz csatolták.

1 A nemzetségi tagoknak igazságszolgáltatási ügyekben a királyi ispánokhoz való fordulását nagyban elősegítették az olyan peres ügyek, amelyekben nem egymással, hanem a megyebeli királyi népekkel állottak szemben. Az ilyen birtokügyekben, határsértések vagy más vitás esetek alkalmával az érdekelt fél elsősorban a megyés ispánokhoz fordult panaszával és attól kért elégtételt vagy segítséget az ügy rendezéséhez. Az ilyen összetűzések gyakoriságát a nemzetségi, a királyi és az egyházi birtokok ugyanazon megye keretein belül való szétszórtsága és kevertsége nyilvánvalóvá tette. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt sem, hogy az ispáni tisztséggel járó nagy tisztesség és jövedelmek már magukban véve is kívánatossá tették, hogy a régi nemzetségek legelőkelőbbjei is igyekeztek azt elnyerni, mert látták azt, hogy annak révén közeli kapcsolatba kerülvén a királyi udvarral, az elnyert méltóságot maguk előnyére is jól kitudják használni, sőt tekintélyük gyarapodásán kívül nagy adománybirtokokat is szerezhetnek maguknak.

2 Ez utóbbi remények nagymértékű teljesülését láthatjuk Sopron, helyesebben Locsmánd vármegyében is. A Miskolc-nembeli Domonkos bán, a Szák-nembeli Barc fia Miklós és akinél a királyi adománylevél is fennmaradt, Aba-nembeli Lőrinc, mind ispáni tisztük révén nyertek hatalmas területeket magánbirtokul a locsmándi várispánság hegyesvölgyes-erdős vidékén. A királyi vármegyék, a királyi várbirtokok területéből kiszakított, a XIII. század elején már tekintélyes nagyságú és terjedelmű királyi adománybirtokokkal együtt azonban az ezeken a birtokokon lakó várnépek is kikerültek a király hatalma alól és a megadományozott egyházi vagy világi magánföldesúr fennhatósága alá kerültek.

3 így került II. Géza adományából 1156 körül maga Locsmánd falu vásárvámjával együtt, a Gyirót faluban lakó udvarnokok földje és a soproni vár Sarud nevű földje Gottfried és Albrecht német vitézek birtokába, úgy «hogy sem elkövetkezendő királyok vagy ispanok» ezt 1 Holub József .-Zala megye története a középkorban. I. Pécs, 1929. (= Zala vm.) 95. 1. ? Holub József : Zala vm. 96.1. 3 V. ö. Holub József : Zala vm. 96-97. lk.