Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

kristályospalákat találunk, amelyek nyelv alakjában nyúlnak a pannóniai felszínbe. Szentmargitbánya környékén lösz és agyagfoltok vannak a szármáciai felszínen. Jórészt pleisztocénkori lösz talajon terül el Nagymarton és Zemenye határa és a Soproni-puszta. Előfordul még Kisboldogasszony és Siklósd vidékén is. A medencének két nagy medence közötti közvetítő szerepe az oka, hogy a X. és XI. században a magyar határvédelem szempontjából elsőrendű fontosságú telepitési terület volt a magyarság számára.

1 Ma dúsan termő és jól megmunkált talaján számos népes német és horvát községet találunk a középkori virágzó magyar és besenyő falvak helyén. A Vulka-medencéjénél nagyobb a Repce felső folyásánál elterülő völgység. A Répce-medence területét tulajdonképpen a földtani ókorból származó hegyrögök vidékének kellene tartanunk, de az egységet fontos törésvonalak és fiatal hegy képződmények zavarják meg. Magát a medencét szintén nem csak egyedül a Repce, hanem a Gyöngyös és rajta kívül még több patak vize csapolja le. Ezek a patakok azonban — néhány, a Gyöngyösbe szakadó kisebb ér leszámításával — előbb-utóbb szintén a Repcébe, illetve az Ikvába szakadnak, úgy hogy ezt a területet méltán nevezhetjük a Repce medencéjének. A medence északi határát a Soproni-hegység, déli határát a Borostyánkői- és a Kőszegi-hegység, keleten pedig a sopron-szombathelyi törmeléklejtő alkotja. Sokkal nehezebben ismerhető fel a medence nyugati határa. Ez a Lajta- és a Rozália-hegység keleti oldalán húzódó törésvonal, amely kiindulási pontjául a Vág-folyó melletti Pöstyén vidéke tekinthető, a szikrai hágón kialakítása után a Répce-medence területére lép. Itt a kárpáti hegy rendszer kialakulásával és a Tisziatömb lesüllyedésével kapcsolatban annak nyugati peremén keletkezett törésvonal sokkal hatalmasabb volt, mint a megye többi részein. Ami jelentős vulkáni kitöréseket idézett elő. Ezek a mediterraneuskori kitörések teszik jellegzetessé a Lándzséri-hegységet. A Lándzséri-hegység magán a kárpáti jellegű törésvonalon helyezkedik el. A pannóniai tenger lerakódott rétegein át törtek ki azok a bazalt lávatömegek, amelyek Sopron vármegye legmagasabb hegyét, a Pálhegy két hatalmas bazaltkúpját (755 és 730 m magasak) felépítették. 1 Gombocz : Sopron vármegye növényföldrajza. 6—7, lk. — Vanyó Tihamér: A Vulka völgyének településföldrajza. Föld és ember. 1928. (VII. évf.) 130—131. lk.