Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
Ezeknek a nemeknek a tagjai a nemesek, vagyis azok, akik ugyanazon nemzetség keretein belül gazdasági, jogi- és kultuszközösségben éltek. A nemzetségekhez nem tartozó alsóbbrendű emberek, az idegenek, a szolgák és nemzetségek kebeléből bűnük miatt kitaszítottak voltak a nemtelenek, akiket nem védett a jog, hanem mások kegyeitől függtek, tulajdont, vagyont nem szerezhettek, egyszóval szolgák lettek. 1 A vérségi alapokon álló társadalom nem ismert osztálykülönbségeket. A szabad magyar nemzetségek tagjai tehát mind egyenrangú részesei voltak a nemzetségi birtok-, jog- és kultuszközösségnek. A vérségi társadalmon kívül állók — a vagyontárgynak tekintett rabszolgák, szolgák, az esetleg védelmezett idegenek — és a nemesek, azaz a nemzetségekhez tartozók között áthághatatlan választófal emelkedett, mert a vérségi kötelékek közösségébe ilyen alacsony, szolgaszármazású és jogtalan személy csak kivételesen kerülhetett. 2 Ennek a társadalmi berendezkedésnek vetett véget — azaz helyesebben, ezzel a társadalmi berendezkedéssel párhuzamosan építette ki a már vázolt hűbéri alapokon álló társadalmi rendszert — Szent István koraközépkori keresztény eszményiséget megvalósító királysága. Ettől a ponttól kezdve hosszú időn keresztül kétféle társadalmi alapon nyugovó rétegeződést mutat fel a magyar élet. Az egyik az ősi nemzetségi, azaz nemesi, a másik az új, vagyis hűbéri példák után elinduló rétegeződés. Ennek a két rétegeződésnek további párhuzamos fejlődése magyarázza meg azt, hogy a modern történettudomány művelőinek felfogásában a nemesi társadalom kialakulásáról alkotott kép sokszor bizonytalannak látszott. A Váczy Péter által rajzolt és az előzőkben már vázolt fejlődésfolyamat a szentistváni keresztény alapokon nyugvó és az azokon továbbfejlődő, gregoriánusi és egyéb társadalmi szemléletekkel bővülő koraközépkori magyar állameszmény gyakorlati megvalósulása volt. Ez a gyakorlati megvalósítás Szent István korában kétségtelenül a nyugati hűbéres formák magyar talajba való átültetését célozták. 3 A keresztény királyság megalapításával a nemzetségi önkormányzat helyébe a királyi hatalom központosított közigazgatási szervezete lépett. Az ősi magyar törzsszervezetben ugyanis minden szabad 1 Hómon, I. 97. 1. a V. ö. Hómon, I. 231. 1. 8 V. ö. Hómon, I. 97. I és Váczy, i. művei.
