Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Közelebbről érdekelte Sopron megyét a harcias és számos oktalan háborút viselő II. István királyunk (1116—1131) osztrák háborúja és ezt megelőzőleg 1116-ban a cseh herceggelv aló viszálya, amikor is különösen a Vág vidéki székely határőrök és a besenyők — közöttük talán soproniak is — állták meg emberül a helyüket. A német határon a helyzet nagyon hasonlított a török világ magyar végeinek életéhez. Nem volt rendes kimondott háború, de hol a németek törtek a magyar földre, hol pedig a magyarok lépték át a határt és vittek el embert, marhát és egyéb jószágot, pusztították a földeket és falvakat. De nemcsak az osztrák, hanem a karantán határvidékeket is gyakran fölkeresték a magyarok, elhajtották a marhát, foglyul ejtették és rabul adták el az embereket. Ezek a kölcsönös dúlások egyes vidékeket pusztasággá változtattak át. Amikor II. István és Velence között az ideiglenes béke létrejött, maga az ifjú király vezetett hirtelen nagyobb sereget — Velence támogatásáért a császáron bosszút veendő — «lopva» Ausztriára és pusztította a Lajta mentén a határt és szerzett és hozott haza gazdag zsákmányt. A kaland megtorlására még mindjárt 1118-ban az osztrák őrgróf, a szentéletű Babenberg Lipót és a szövetségese a segítségére siető cseh herceg, II. Borziwoy, nyomon követték a királyt. Az egyesült osztrák és cseh hadak Sopron megyébe törtek, bevették és felgyújtották Kismartont és a vidéken tűzzel-vassal mindent elpusztítva a soproni várat körítő gyepükig nyomultak előre és — állítólag — csaknem veszteség nélkül tértek haza. II. Géza király idejében (1141 —1162) a nagy görög és lengyel háborúkon kívül 1146-ban az osztrák háború vonhatta a soproni katonaelemek egyrészét a megye határain túlra. Az Összeütközés oka a németek és a magyarok között a trónkövetelő Borisz herceg volt, akit III. Konrád császár pártfogásába tulajdon fiának sógorával, II. Géza magyar királlyal szembe vett és akit II. Jasomirgott Henrik osztrák őrgróf (1141 —1177) melegen pártfogolt. A merész kalandor Borisz 1146 tavaszán bajor és osztrák zsoldosok élén rajtaütéssel elfoglalta Pozsony várát. Géza király és Belos bán nagy sereggel jött ellenük, de a zsoldosok hajlandók voltak kiegyezni és a zsold megfizetése fejében 3.000 font ezüstért átadni a várat. Érthető, hogy II. Géza királyunk a német királyt és Henrik osztrák őrgrófot, Bajorország hercegét, nem tartotta egészen ártatlan-