Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

galomnak és egy évvel később maga Henrik is követte az örök hazába hűséges és lázadó vazallusait.

1 A szervezeti kiépítésen kívül, tényleges nagy hadi készülődést találunk 1063-ban a soproni végeken. A gyermek Salamont I. Béla király ellenében kijátszó német császári politika ismét háborút hozott az ország nyakára. A német fejedelmek az év augusztusában Mainz városában elhatározták a magyar háborút. A birodalmi sereg vezérei a hadbaszállt kis IV. Henrik névleges vezetése alatt Ottó herceg és Adalbert brémai érsek voltak. Béla gyöngének érezte magát arra, hogy egész Németország erejével szembeszálljon. Késznek nyilatkozott, hogy Salamont elismeri királyul és hogy fiát kezesül adja, ha kezén hagyják a hercegséget, amelyet még Endre alatt bírt. A németek azonban nem bíztak Ígéreteiben és ajánlatait visszautasították. Erélyes ellenállásra készült tehát, elsáncolta az ország kapuit és megerősítette a határon lévő helységeket. A magyar sereget I. Béla királyunk halálos betegen vitte a harcba. Kevéssel előbb ugyanis Dömösön összeomlott felette a ház és testét teljesen összetörte. És most, mint azelőtt tizenkilenc évvel, III. Henrik és Aba idejében, újra ismétlődött a játék a magyarok és németek között. A haldokló Béla a Rába és a Repce között, a mai Nick táján, a Kőris vize mellett tartózkodott. A magyar sereg zöme az ország akkori fő közlekedési vonala mentén fekvő Kapuvárnál táborozott. A király és a magyar vezérek erről várták a német támadást, de Salamon német seregben lévő magyarjai a gyepüvonalon elterülő mocsarak rejtett utain Mosón vára alá vezették a németeket. A magyar fősereg most észbekapva, délkelet felől — vagy talán a pomogyi töltés ősén át — sietett Mosón alá, de annak megzavarodott várőrsége szinte kardcsapás nélkül adta át a németeknek a várat. Alig ért a szomorú hír a király táborába, az összetört király szeptember 11 -én kilehelte nemes lelkét — talán éppen Sopron megye területén, útban Mosón felé. A német sereg pedig akadálytalanul haladt előre keresztül a gyepükapukon és ért Székesfehérvárra, ahol Salamont magyar 1 Huber i. m. I. 174-175. lk. - Pauler i. m. 101-104. lk. — Hóman, I. 266- 268. lk.