Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
kanonok serviense urával együtt a királynak hűségesen szolgált, amikor Karácson mester Otokár cseh királynál Marcheggen követségben járt, a nevezett Karácson és Egyed királyi tárnokmester ajánlatára — az ország nemesei sorába emeli apjával és testvérével együtt. Egyúttal Damonya földjét a karakói várispánság kötelékéből feloldja. 1 A Barom helység melletti karakói várföldre a győri püspök 1303. évi és a győri káptalan 1304. évi oklevelében van adatunk. Nagymartom Simon és Mihály ugyanis birtokcserébe bocsátkoztak János nádorral. A Nagymartoniak Kövesd nevű jószágukat, a mai Sopronkövesdet engedték át a nádornak, aki viszont Barom, illetve máshol Pósa-Barom helységet és egy ugyanott fekvő, különben meg nem nevezett karakói várföldet, valamint Hochstrass helységet adta cserébe a Nagymartoniaknak. 2 Az egykori királyi vármegyék sorában a Vág melletti Galgóc vagy Szolgagyőr volt az, amelynek a XIII. század folyamán tizennégy vármegye határában voltak birtokai. Ennek a szétszórtságnak a legvalószínűbb magyarázata, hogy a Vág mentén egymást sűrű egymásutánban követő várak ellátására a szomszédos gyér lakosságú erdővidék nem volt alkalmas és ezért csatolták hozzájuk az ország távolabbi részein fekvő királyi birtokok és népek egyrészét. Feltehető azonban az is, hogy ez a szolgagyőri várispánság egy idegen eredetű népelemet, legvalószínűbben pedig a szétszórt avar töredékek egyrészét egyesítette egy várispánság jogi és katonai kereteiben. A szolgagyőri várispánságnak Sopron megyében is voltak várföldjei és csaknem az egész Nagyerdő területét magukba foglalták. Ezen a területen Lesvár pusztától délkeletre ma is létezik egy Szolgagyőr puszta. 1257-ben pedig IV. Béla király Bertrandus ispánnak, a Nagymartoni család ősének, főleg a Frigyes osztrák herceg ellen viselt hadjáratban szenvedett fogságáért a soproni határon fekvő három, egy néven Családnak nevezett falu birtokában megerősítő levelet adott. A három falut, a mai Puszta-, Csapod-, és Hövejcsaládot kevéssel előbb adományozta Bertrandusnak és adományát 1257-ben még azzal is megtoldotta, hogy a kisebb Rábca-folyóban, ahol ez a volt 1 Fejér: V. 1. 210. 1. — Pesty : Várispánságok. 273. 1. 2 Fejér : X. 1. 143-144., 171 -173. lk. - Pesty : Várispánságok. 274.1.
