Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A várjobbágyok eredetileg valamely nemzetség kebelébe tartoztak és mint ilyenek a nemzetségi szállásbirtokok fájuk eső részének a királyi szolgálatba állásuk után, továbbra is tulajdonosai voltak, ami azután érdekes és a középkori társadalmi elrendeződés szempontjából nagyjelentőségű kettős birtoklásnak lett az eredője. A várjobbágyok a királyi vár földjeinek csak haszonélvezői, de nem a tulajdonosai voltak. A várjobbágy falvak lakói a várföldeken földközösségben éltek és haszonélvezeti joguk nem egy állandó birtoktesthez, hanem csak a várföld egy bizonyos, valószínűleg évenként változó részéhez volt. A várjobbágyok fiai ezt a haszonélvezeti jogot örökölték atyáiktól, anélkül azonban, hogy az illető földterület tényleges uraivá váltak volna. Ez magyarázza meg azokat az okleveleket, amelyben a soproni várjobbágyok együttesen visszakövetelnek valamilyen földet «que ad jus castri pertinet», azaz amelyik állításuk szerint eredetileg a soproni vár kötelékéhez tartozott. A legtöbb esetben azonban nem lehet megállapítani az oklevelekből, hogy egy-egy vitatott föld esetében a királyi várjobbágyok magán, régi nemzetségi földjükről, vagy pedig a királyi várhoz tartozó haszonélvezett földről van e szó. Sokszor csak más esetekkel, mások birtokbaiktatásával kapcsolatban említik az oklevelek a soproni várjobbágyok földjeit, mint határterületet. Ezek az adatok azonban mégis csak lehetővé teszik, hogy a soproni és vele együtt a fennhatósága alá tartozó kapuvári, valamint a locsmándi várak jobbágyainak földjeit térképre vázolva ezeknek a királyi váraknak fennhatósági területét úgyahogy rekonstruálni tudjuk. Szent István, amikor a királyi gazdasági és katonai berendezést megszervezte, mint már említettük, a frank gau-szervezet bomlásával kialakult X. és XI. századi bajorországi grófságokat, latinul comitatus, vette mintául. Ezek a magyar comitatusok ekkor még nem jelentettek zárt területi egységet, amelyek határai pontosan kilettek volna tűzve, hanem a király által kinevezett királyi főtisztviselő, a comes comitatus, comes civitatis, azaz a megye- vagy várispán gazdasági, közigazgatási, bírói és katonai fennhatósága alá tartozó királyi népek szétszórt fekvésű, földrajzi egységet nem mindig alkotó hűbéres és magángazdaságainak területét. Szent István a veszprémi püspökség alapítólevelében pagus civitatisról és compages civitatisról, azaz a vár vidékéről beszél. Ugyanilyen határozatlan fogalom volt az iratokban