Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

déli peremén kereshetünk, ahol ezek a művek tulajdonképpen vízművek és az Ikva vizének felduzzasztására szolgálnak, hogy az egyesülve a szintén felduzzasztott Kis-Rába vizével, járhatatlanná tegye a vidéket. Igen érdekes Röjtöknek a helyzete. A mai falu valószínűleg az egykori patakmenti téliszállásnak helyén alakult ki. Az eredeti rejtek az erdős lövői domb délkeleti oldalán lehetett, ahonnan a csapatok úgy a Családi-patak, mint az Ikva-völgyében előnyomuló ellenséget oldalba támadhatták. Ez a három védelmi terület voltaképpen kettő: egy soproni, Alsó-Ausztriai elleni és egy locsmándi, Stájerország elleni. A locsmándi jelentőségét kisebbítette, hogy egy aránylag nehezen járható hegyvidék már úgyis védelmet nyújtott és így adódott az a lehetőség, hogy később ennek a kerületnek az igazgatása is, az egyöntetű védelmi vezetés érdekében, a soproni ispán fennhatósága alá került, ami azután a királyi Locsmánd vármegye önállóságát ásta alá. Ezt az egyesülést a közös törzstöredékhez való tartozás is megkönnyítette. A nemesi megye kialakulásának idejében már mint teljesen önálló önkormányzati terület, Locsmánd nem szerepel, bár királyi vármegyéjének feltámasztására több kísérlet történt, mégis már csak az emléke él és így történhetett meg, hogy egyes községeket hol Locsmánd, hol Sopron megyében szereplőknek írnak az oklevelek. A fenti védrendszertől bizonyos mértékben független területet alkotott a rábamenti védelmi vonal itteni védelmi területe, a Rábaköz. Vasvártól kezdődőleg három, átlag 30 kilométeres folyószakaszt találunk, amely három folyószakasz, három királyi vármegye, vagy kialakulásban lévő királyi vármegye védelmi területéhez tartozott. Az északról kissé délnyugat felé hajló folyó mentén az első királyi vár Vasvár. Itt a folyó futása már erősen nyugatra hajlik, de a vár maga már inkább a folyó jobbpartját védi. A következő királyi vármegye Karakó, amelynek nevet adó vára a Marcal keletre fordulásánál a Balaton és a Székesfehérvár felé vezető útvonalat védte. Rábamenti vonal legfontosabb őrhelyei itt Ikervár és Sárvár voltak. A harmadik királyi vár, amely a Rába-vonal védelmét látta el, egy kialakulásában félbenmaradt királyi vármegye esetleges központja, Kapuvár. Ezek a várak csak a védelem fontosabb helyeinek csomópontjain álló központi erődítmények voltak, maga a védelmi rendszer és annak művei a folyó egész futására kiterjedhettek. Ilyen védelmi műnek kell tartanunk