Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
eredetű rögök romjaiból alakult hegységek és dombsorok határolják. 1 A kárpáti jellegű hegyrendszernek mint gyökerét és első tagját a Rozália-hegység képezi. A Rozália-hegység a Vulka-medencéjéből és a bécsújhelyi síkságból, Lajtaszentmiklóstól délre, mint déli irányba csapó keskeny előhegység emelkedik ki Alsó-Ausztria és Sopron megye történelmi határán. Eleinte elég hirtelen emelkedik és csakhamar eléri az ötszáz méteres tengerszínfeletti magasságot, hogy azután lassú emelkedéssel lépje túl a hatszáz és hétszáz méteres szintvonalakat. Legmagasabb pontja a 746 méter magas Rozália-hegy, amelyen 1644-ben a hasonló nevű kápolna épült. Az egész hegység, amely mintegy kétszázötven-háromszáz méternyire emelkedik környezete fölé, a Rozália-kápolnáig kárpáti típusú, keskeny, egészen erdős gerinc. Az eredetileg kelet felé lankásabban lejtő hegység tömbjébe, a hosszú és dél felé fokozatosan emelkedő főgerincétől nyugatra, a Lajta völgye felé rövidebb, keletre a Vulka medencéje felé pedig hosszabb, szintén erdős oldalgerinceket vágtak a patakok és vízmosások. Ezek az oldalágak mindkét oldalon délfelé egyre hosszabbakká és magasabbakká válnak és közöttük keskeny völgyek húzódnak. A hegység főgerincéhez, a Rozália-kápolnától valamivel délebbre az Auer-csúcs közelében, kelet felől a Soproni-hegység gerince csatlakozik. A régi országhatár szintén az Auer-csúcs (720 m) közelében fordult keletnek és így a Rozália-hegység déli folytatása már Ausztria területére esett, ahol a főgerinc magasfekvésű, hepehupás vidékké (Bucklige Welt) szélesedik. A hegység magvát minden valószínűség szerint a Tiszia romjaiból származó paleozoikus kristályos palák, a Rozália-kápolna mellett fellépő gneisz és a hegység főgerincén és oldalágain igen nagy kiterjedésű csillámpalák alkotják. A csillámpalák fölött kisebb kiterjedésű agyagpala és mészcsillámpala rétegeket találunk. Előfordulnak a hegység területén devon-korszakból származó quarcit, mészkő és dolomit foltok 1 Prinz : Magyarország. 1914. 63. 1. — A délkeleti ág a Lándzséri-hegység. (758 m.) Ennek déli ága a kristályos palákból és szerpentinekből fölépült Borostyánkői-hegység (829 m), amelynek viszont délkeleti nyúlványa a gyöngyösfői alacsony (503 m) hegynyeregtől keletre emelkedő Kőszeg—Rohonci-hegység (Irottkő 883 m) önálló, letarolt, kristályos pala hátsága. Az ekként körülhatárolt területet a Répcemedence dombságos süllyedéke foglalja el, amelynek töréseit már bazalt előfordulások kísérik. Ez a lándzséri törésvonal.