Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

kedése voltak a fontosak. Papjai is nagy gonddal igyekezhettek egyházuk tized-jogának érvényt szerezni, de a pogány szokásokkal szembeszállni még nem volt elég erejük. A nép hitében ha meg is tért, még nagyon gyönge és nagyon gyerekes lehetett. Hiszen maga a térítő fejedelem, Géza is, főleg politikai célok miatt engedett a kereszténység előretörésének és elég gazdagnak tartotta magát, hogy két Istent tiszteljen. A fejedelmi család rokonai körében pedig egyenesen tovább szították egyesek a pogányság oltárainak tüzét. A Somogyban szállásbirtokos Szerénd, pogány módra borotváltatta a fejét és ezért «szár»nak, azaz kopasznak nevezték. Az ő fia volt Koppány, aki minden jel szerint Árpád Tarhos nevű fiának a leszármazottja és Bulcsú harkának közeli rokona volt. Mind makacs pogányok voltak, akik gyűlölték az új hitet és akik, mint Koppány esetében látjuk, magukévá tették teljes vadságában minden nyugatival szemben a vérbosszú jogát. Ebből a pogány lelkületből magyarázható meg, hogy alig hunyta le szemeit Géza fejedelem, tüstént feltámadtak a fejedelmi udvarban nagy befolyásra szert tett, idegeneket fanatikusan gyűlölő, régi szokásaikhoz és hatalmukhoz ragaszkodó féltékeny pogány nagyurak. Elsőnek közülük Szár Szerénd fia, Koppány, támadt új, keresztény fejedelmi ura ellen. Az Árpádházi Koppány ugyanis komolyan vette az ősi pogány szokásokat és amint krónikánk megjegyzi, «Géza halála után Szent István király anyjával akart vérfertőző házasságra lépni». Vagyis annak, a latin néven levirátusnak nevezett jogszokásnak akart érvényt szerezni, amelynek értelmében az özvegyet férje nemzetsége férjhez adhatja annak öccséhez, vagy a nemzetség más férfi tagjához. A keresztény felfogás ebben vérfertőzést látott és Szent István ezt a magyarság körében elterjedt ősi pogány szokást törvényileg is eltiltotta. Koppány esetében, ha feleségül veszi Géza özvegyét, ez a fejedelmi hatalom elnyerését is jelentette volna, márpedig Géza, a nyugati példát követve, kizárta őt az öröklésből és utódává keresztény hitben nevelt fiát, Istvánt, jelölte ki. Koppány somogyi birtokairól kiindulva nőági rokonainak, a harkák fejedelmi nemzetségének birtokain keresztül haladt fejedelmi rokona ellen. Seregében ott találhattuk annak a Lád vagy Vér-Bulcsu nemzetség tagjainak nagyrészét, akiket azután a lázadásban való részvételük büntetéséül az egész országban szétszórt — köztük soproni — birtokaik elkobzásával sújtottak. Koppány úgylátszik főleg a harkák