Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a vesszőhöz és ijjaikat, kardhüvelyeiket csontlemezekkel díszítették és ezeket néha festették. Arany, ezüst ékszereket, gyöngyöket viseltek. Fegyvereik és a lószerszám alkatrészei vasból készültek. A magyar kard őse a kazár kard lehetett, de ez a forma a honfoglalás után tovább fejlődött, a markolat meghajlott, a keresztvas hosszabb lett, a penge vékonyabb és a vége felé gyakran kétélű. A csákány honfoglaláskori sírban még ritka, de később gyakoribb lett.

1 A kereszténység a X. század magyarjai előtt nem volt ismeretlen fogalom és amint jeleztük, nem egészen a véletlen műve volt, hogy a keresztény pannón-szlávokon és a Fertő-vidéki avarokon uralkodó Bulcsú harka Bizáncban felvette a kereszténységet. Tudjuk azt is, hogy hazánk területének nagyrésze a magyarok honfoglalása előtt a már keresztény dunai bolgárok birodalmához tartozott, KeletMagyarország és a Szerémség területén már esetleg voltak bolgár püspökségek és monostorok, amelyek természetesen nem mentek mind veszendőbe a magyarság hódításával. Alátámasztja ezt a feltevést az is, hogy a régi bolgár lakosság itt maradt és ennek lelki gondozását a keleti keresztény egyház nem hanyagolta el. Sőt valószínűnek kell tartanunk, hogy a bolgár egyház komoly térítési szándékkal közeledett a magyarsághoz és talán részben ennek is tulajdonítható, hogy a Bizáncban járó nagyúri követeink oly könnyen hajlottak a kereszténységre. A nyugati kalandozások és hadjáratok is alkalmat adtak a keresztény tanok megismerésére és terjesztésére. A német és francia földön táborozó magyar harcosok között mártírhalálra vágyó buzgó papok és szerzetesek jelentek meg, akik a vértanúság koronáját nem nyerték el ugyan, de új híveket gyakran szereztek az egyháznak. így térített 954-ben Bulcsú — valószínűleg nyugatdunántúli magyarokból álló — seregében a már említett Szent Wikbert apát. Egy szentgalleni följegyzés pedig egy közelebbről ismeretlen Prunwart püspökről emlékezik meg, aki számos magyart, királyukkal együtt, megtérített. A király alatt kétségtelenül egy előkelő törzsfőt, aki valamelyik nyugati törzsünk élén állhatott vagy Géza fejedelmet kell értenünk.

2 A magyarság megtérítése terén igen sok érdemük volt a magyar 1 Ferdinandy i. m. 38. 1. 2 Patiler Gyula: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest 1900. 81., 107., 189-190. lk.