Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ki, hogy az őrgróf nem közvetlenül a német királynak, hanem a bajor hercegnek volt alárendelve és még a XII. század derekán is a bajor herceget tekintik az osztrák határgrófság hűbérurának. Ez a kapcsolat még abban is megnyilvánult, hogy a császár a határgrófságban a bajor herceg «tanácsára», «közbenjárására», vagy «megegyezésével» adományozott birtokokat. Az ilyen őrgrófi hatalommal felruházott Luitpold sikeresen teljesítette kötelességét, ami ránk magyarokra nézve azzal az eredménnyel járt, hogy egyre több és több területet vesztettünk nyugaton. Amikor Luitpold a kormányt átveszi, a határon fekvő területeken még távolról sincsenek biztosítva a birtokok, amit elsősorban a gyér népességnek kell tulajdonítanunk. Jeleztük, hogy a hetvenes években a Traisen-folyó nem egész hosszában szolgált keleti határul. A határkérdésre nézve általában magunkévá tehetjük azt a felfogást, amely okleveles bizonyíteKok és a Piligrim, passaui püspök, parancsára az osztrák Luitpold idejében latin nyelven följegyzett Niebelung-ének helyrajzi adataira támaszkodik. Eszerint a dunamelléki határ Melk és Mautern között körülbelül Spitz átellenében volt, ahonnan délkeleti irányban, a hegyeken át, Sanct-Pöltenen alul a Traisen folyóig húzódott. Ismét valószínűleg dél felé a Traisen vize alkotta a határt. Az Ennstől eddig terjedő keleti őrgrófságnak kiegészítő része volt, akárcsak a Karolingok idejében az Ennstől nyugatra a Passaui-erdőig terjedő Traungau is, amely területnek az volt a hivatása, hogy az ellenséges magyar határ közelében veszélyeztetett helyzetben lévő őrgróf segélyforrásait gyarapítsa. Az új osztrák őrgróf igen gyér lakosságú, csaknem lakatlan, a visszahúzódó magyaroktól és a szláv, avar, besenyő töredékektől üresen hagyott területére — épúgy mint a kialakulóban lévő Stájerországéra — a most megadományozott német nagybirtokosok telepítettek német lakosságot. Wolfgang regensburgi püspök egyházmegyéjének régi elhagyott birtokára, a kis Erlaf melletti Steinkirchenbe, bajor telepeseket küldött, de engedélyt kért a császártól, «hogy a gyarmatosai a magyarok ellenségeskedései ellen jobban biztosítva legyenek», a Nagy- és KisErlaf összefolyásánál várat építhessen. Ez a ma is létező Wieselburg, amely századok folyamán várossá fejlődött. A magyarok azonban, ha nagyobb hadjáratot és kalandozásokat