Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

kezetileg a Kárpátok első tagja, de földtanilag még az Alpokkal áll összeköttetésben.

1 Nehezebb azonban minden kétségen felülálló magyarázatot találni a megye többi domborzati formájának eredetére és szerkezetére. Ezek, akárcsak a Kárpátok maghegységei és az azok ívén belül fekvő másodkori szigethegységek — a Dunántúl például a Bakony, a Vértes, a Pilis, a Mecsek — nemcsak hogy nem illeszkednek szervesen az alpeskárpáti hegyvonulatba, hanem azon belül valóságos kirívó különlegességek — exotikumok — gyanánt emelkednek ki. A szakemberek csaknem mind megegyeznek abban, hogy ezek a hegységek áttolódások nélkül, jelenlegi helyeiken alakultak ki. Szerkezeti alakulásukra nézve azonban a töréses és gyurődéses elmélet hívei állanak egymással szemben. Ma az a helyzet, hogy az általános vélemény szerint, ezeknek a hegységeknek szerkezeti alapvonása a törésekkel való körülhatároltság, bár többen a gyűrődöttséget is felismerik. A töréses elméletnek megfelelően a Magyar-medence alapjául egy tömbhegységet tételeznek fel, amelynek a szakirodalomban általánosított neve: Tiszia-tömb vagy Magyar-masszívum.

2 A töréses elmélet félfogása szerint — amelynek élharcosai néhai Lóczy Lajos és az élők között pedig olyan tekintélyek, mint Cholnoky Jenő és Prinz Gyula — a Magyar-medence helyén a földtani középvagy másodkorban nagy szárazulatnak kellett terpeszkednie, amit a Kárpátok hegy koszorúja helyén tenger övezett. Erről a hatalmas szigetet alkotó hegytömegről azt sejtik, hogy a perm-korszakban már csak alacsony dombvidék volt és pusztai éghajlat uralkodott rajta. A pusztaság felületét hatalmas homoktömeg borította, amelynek maradványát ma a permi vörös kvarchomokkőben találjuk meg. A Tiszia-tömb a másodkor tartama alatt semmiféle újabb gyűrődést nem szenvedett, az oldalnyomásoknak ellenállott és mint összetartó, egységes szilárd 1 Cholnoky Jenő : Magyarország földrajza. Pécs, 1929. (Ezentúl : Cholnoky : Magyarország.) 89., 90., 92. Ik. és Prinz Gyula : Magyarország földrajza. A magyar föld és élet jelenségeinek oknyomozó leírása. Budapest, 1914. (Ezentúl : Prinz : Magyarország. 1914.) 13. 1. 2 Cholnoky : Magyarország. 15. 1. —Prinz : Magyarország. 1926. 18—25. lk. — Kogutowicz: Dunántúl és Kis-AIföld. 20—21. lk. — Pávai Vájna Ferenc: Magyarország hegységeinek szerkezeti vázlata. Földtani Közlöny. 1931. (LX. kötet.) 7. 1. Pávai Vájna a gyurődéses hegyszerkezeti magyarázat híve. Szerinte a Dunántúl is ilyen gyűrődések következtében nyerte mai alakját.