Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
A középkori Gatály falu Locsmánd, Gyirót és Sarud közelében feküdt és a Gatal = Gatály nemzetség törzsbirtoka volt. A Gatály helynevet azonban a középkorban megtaláljuk a Nyék-törzs zömének szállásterületén is, a Gyula és a Sopron helynevek vidékén, Békés vármegyében. Nincs kizárva tehát, hogy a két, a Gatály nemzetség kebelében, személynévként használt falunév szintén a nyéktörzsi vagy besenyő kapcsolatokra mutat rá. A Gatály nemzetség nyéktörzsi származását azonban szintén bizonytalanná teszi az, hogy a vele szoros kapcsolatokat fenntartó zalamegyei hatalmas Tátika nemzetség a Kér-törzs szállásterületén volt birtokos. Nincs kizárva azonban, hogy ez a zalai birtoklás csak másodlagos, vagyis hogy a délfelé terjeszkedő Gatály-nemzetség birtokszerzési törekvéseinek első állomását képezte. 1 Valószínűleg egy másik személynévi eredetű nyék-törzsbeli nemzetség nevet őriztek meg a rábaközi és a fertőparti Szil helynevek. A Szil- vagy másként Kalata-nemzetség Szolnok-Doboka vármegye nyugati részén, az Almás-patak két mellékvölgyében volt birtokos a XIII. és XIV. században. Hatalmas szomszédjaik a volt Nyék-törzs vezéri nemzetségének leszármazottjai, a Gyula-Zsombor nembéliek. Meglepően ugyanez a helyzet Sopronban is. Itt is a Gyulák egyik nyugatra szakadt ága volt szomszédos a jelentéktelenebb Szilnemzetséggel. 2 * * * A Tarján-, a Megyer- és a Kér-törzsek szálláshelyeinek nyugati peremére települt avar eredetű székelyek eredeti határvédő és előőrsi szerepe a kalandozások korában, amikor nyugatról jóformán semmi veszély sem fenyegetett, valószínűleg hanyatlani kezdett. Megváltozott azonban a helyzet a németség 933. évi riadei és 955. évi augsburgi győzelmei után, amikor az esetleges ellenséges támadás a magyarság dunántúli törzsbirtokait is veszélyeztethette. Ennek az esetleges veszélynek meggátlására csak a nyugati végek megerősítése nyújthatott biztosítékot, vagyis az, hogy a török hadszervezetben már kipró1 Karácsonyi János : A magyar nemzetségek II. 3—7. lk. A Gatal=Gatály nemzetség és helynév származástani összefüggésben látszik lenni a besenyő gataj=őrhely, őrség szóval. V. ö. Gataj, Gáta, Kataj, Káta, Gataly, Gatal. — Németh Gyula : Die Inschriften des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós. BudapestLeipzig, 1932. 51. 1. 2 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek. III, 1. 71—72. lk.