Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

szakában azonban — írták — nagyszámú idegennyelvű néppel gyarapodott és ez a beolvadás és az egyes törzsek földrajzi elhelyezkedése hozta létre az első nyelvjárási különbözőségeket. Ezekből a különbségekből fejlődött azután ki, részben az egyes nyelvi sajátságok továbbfejlődése, részben pedig a lakosság vándorlása és további keveredése következtében a mai nyolc magyar nyelvjárás. Ez a tétel, amelynek a mult század kilencvenes éveiben főleg Balassa József volt a hirdetője, nemcsak hogy nagyon kétes, hanem nem is valószínű. Egészen biztosnak vehető, hogy a honfoglaló magyarság nyelve nem volt egységes. Nem is lehetett az, hiszen láttuk, hogy különböző erősségű török nyelvi hatásokon ment át, sőt egyes törzsei vagy törzstöredékei még a X. század derekán is kétnyelvűek voltak.

1 A nyelvjárások keletkezését két nyelvtörténeti tény magyarázza meg. Kétségtelen ugyanis először, hogy a nyelv az idők folyamán folyton változik, de kétségtelen továbbá másodszor az is, hogy nem egyformán változik az egész nyelvterület minden egyes pontján. A változás nagyjában legalább egyformán csak ott megy végbe, ahol nagyobb számú embercsoportoknak alkalmuk van sűrűn érintkezni egymással, vagyis ahol az egyéni nyelvsajátságok kölcsönösen kiegyenlítődhetnek. Ott azonban, ahol a földrajzi akadályok, nagy hegyvonulatok, széles folyamok, rengeteg erdőségek, mocsarak és lakatlan pusztaságok és esetleg politikai hatások ugyanazon népnek egyes csoportjait választják el egymástól, ott a közlekedési akadályokon innen és túl más és más irányt vesz a nyelvfejlődés. A nyelvfejlődés egyöntetűsége tehát elsősorban az egynyelvűek nyelvbeli érintkezésének gyakoriságától függ, de ennek egyúttal az is a következménye, hogy a szomszédos eredetileg különböző nyelvjárásterületek között mindig lassú és fokozatos átmenetek vannak és hogy az egyes nyelvjárásokat nem lehet egymástól pontosan elhatárolni. 1 Horger Antal : A magyar nyelvjárások. Budapest, 1934. 11.1. — A kétnyelvűségre 1. A magyar Honfoglalás Kútfői. Budapest, 1900. 124. I. — A nyelvtudomány mai fejlettsége mellett már azt is ki tudjuk mutatni, hogy egyes ó-magyar nyelvjárások között minő eltérések voltak. Melich János kimutatta például azt, hogy az eredeti i hangból az egyik ó-magyar nyelvjárásban e fejlődött, a másikban pedig ü. Gombocz Zoltán pedig a szókezdő s, az s-ből fejlődött cs és az sz hangokra nézve mutatott ki ó-magyar nyelvjárási különbségekre visszavezethető megfeleléseket. — Magyar Nyelv. XX. évf. 62-63. és XXI. évf. 51-52. lk.