Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ezen a helyen a kocsijába fogott lovak elragadták volna és szerencsés megmenekülésének emlékére, a másik változat szerint a Konrád német császárral folytatott háború szerencsés befejezése után hálából építtette volna Szent István a templomot. Ortvay úgy véli — igazat adva a mondának —, hogy a templomot Szent István csak átépíttette, mert az már régebbi idő óta állott. Ugyancsak ilyen régebbi eredetűnek véli a hainburgi, a deutschaltenburgi és a petronelli közkápolnákat is. Ugyanígy avar eredetűnek sejti a Deutschaltenburg közelében látható, széles árkokból kiemelkedő égetett sáncmaradványokat is, amelyeket általában quad erődítményeknek tartottak. Ez a sánc, Ortvay nézete szerint, az avar fejedelem és főrangúak kincsőrző helyéül és családjaik menedékéül szolgált. Ennek az erődítménynek a közelében, a várhegy alján, gyógyító erejű hévvízek és jódtartalmú kénesforrások fakadnak és ez — Ortvay megállapítása szerint — teljes mértékben fedi a Vetvar = Vízvár helynév jelentését. A már szintén említett mesterséges földhányást pedig egy előkelő avar személyiség sírdombjának tartotta.

1 Ortvay megállapításai szerint tehát a 826-ban említett, vagyis a 826-os évben keltezettnek feltüntetett hamisított oklevélben szereplő vetvári püspökség székhelyét a mai Deutschaltenburgban kell keresnünk. Ezek a megállapítások lehetnek helyesek, lehetnek kétségesek, eredményként kell azonban elfogadnunk, hogy ha egy ilyen avar püspökség létezett, akkor ez a püspökség kétségtelenül Sopron vármegye mai területe felett is egyházi fennhatóságot gyakorolt. A sopronmegyei avarok életének nyomait gyér sírleletek igazolják. Ilyenek különösen a lajtapordányi és völgyfalvi avar temetők leletei, amelyek jelenleg a kismartoni tartományi múzeumban vannak.

2 A sopronvármegyei avarok keresztény hitre térésének legkiválóbb bizonyítéka azonban a Petőházán talált kehely, amely korának, a VIII. századnak egyik legkiválóbb alkotása. A kelyhet egyházának egykori papja valószínűleg elrejtette, — talán éppen a hon1 Ortvay : Pozsony története. I. 137—148. lk. — Ortvay művészettörténeti megállapításai sem állják meg mindig helyüket. Részletesen idéztük, azonban azért, mert ő volt az, aki eddig a nyugatdunántúli avarság történetével a legrészletesebben foglalkozott. Megállapításait csak feltételesen fogadhatjuk el. 2 Thirring—Vigyázó : Felső-Dunántúl 182.1.