Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

népet velünk jobban megismertethetné. Csak annyit tudunk, hogy ott, hol kimutathatólag legtovább tartózkodtak, oly szavak maradtak fenn, melyek sem szláv, sem magyar szavak. A vár, fertő, hanság nyilván avar szavak, mert az első mellett maga a népnév bizonyít, a másik kettő mellett meg az, hogy e nevek nem avarsága esetére fel kellene tennünk, mit pedig nem hihetnénk, hogy e nép a Hanság és a Fertő tájain lakva, egyiknek sem adott legyen nevet. Valóban csakis tőlük vehette e két szót a később ide érkezett s még avar maradványokat előtalált magyar úgy, amint az itt talált szlávoktól vette át a Balaton szót. Nem valószínűtlen tehát az, amit Hunfalvy állít, hogy a Vetvar névben a vet megfelel a vogul vit, a finn vete, vagy vede szónak, mely azonos a magyar vízzel, úgyhogy Vetvar annyi, mint Vízvár. Hunfalvy idézett műve egyéb helyein a Vetvar név jelentését kétségesnek nyilvánítja s e helyt megjegyezzük azt is, hogy a var-ra nézve sem egyeznek a tudósok véleményei, mert míg Jordanesnél a hun var folyóvizet, addig Vulcan szerint révet (trajectum), Zeuss szerint pedig hegyet s erdőt jelent az. A Vetvar nevet Hunfalvyn kívül Dümmler is kétségesnek mondja, míg mások, nem tudjuk mire támaszkodva, e helyett a morvái Wetaw-ra magyarázzák, mint Lazi, Veszprémre, mint Aventinus Welichradra, mint Stredowski Hradist-ra, mint Horváth Mihaly».

1 Látjuk tehát, hogy ennek a kétes értelmű helynévnek magyarázatára a legkülönfélébb vélemények alakultak ki és fekvését is cáak teljes bizonytalansággal tudták kikövetkeztetni. Ortvay a vet = víz és a var = vár névazonosítást alapul véve úgy véli, hogy «ha csakugyan való volna e névmagyarázat, akkor a helynév keletkezési oka nem lehet más, mint az, hogy az avarság vára vízzel volt körülvéve, avagy pedig, hogy oly víz közelébe esett, melynek különös jelentősége volt. Egy vízzel körülvett avar várat el is képzelhetünk a Fertő vagy a Hanság posványaiban, de azért mégsem tartjuk valószínűnek, hogy egy oly kitűnően lovas nép, mint amilyen az avar volt, a Hanság vagy a Fertő süppedékes területére vonult volna vissza. Rhingjeit e nép bizonyára oly helyre építette, mely a lovascsapatoknak könnyen lehetségessé tette a kivonulást s a rhingen kívül való hadi kibontakozást. 1 Ortvay : Pozsony története. I. 135—136. lk.