Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
A keleti gótok, a herulok és longobárdok uralma alatt Nyugatmagyarország és a vele határos terület római civilizációja a legújabb történeti felfogás szerint nem ment teljesen tönkre. Az egykori római lakosságú oppidumok és civitások latin lakosságának kis töredéke továbbra is az ősi falak között élte le napjait. Az elmélet hívei dunántúli városaink rómaikori alaprajzával megegyező mai alaprajzából és az emlékek egy részének continuitásából következtetnek erre. Ma még távol állunk azonban attól, hogy ebben a kérdésben a végleges eredményt ismerjük. 1 Sopron vármegye földjének rómaikori kultúrája azonban hihetőleg teljesen tönkrement. Scarbantia (Sopron), Bassiana (Sárvár) és a többi római telepek mind elpusztultak. Emellett szól az a tény is, hogy Nagy Károly idejében, amikor a régi Pannónia földjéről ismét írásos emlékek beszélnek, csak Carnuntumról és Savariáról hallunk. Sopront a régi Scarabantiát nem ismerik többé latin nevén a karolingkori források, hanem ismernek egy elpusztult várost, vagy rombadőlt erődítményhalmazt, ödenburgot, ahová kis frank helyőrséget rendeltek, de amely várnak környékét a környező pusztaságokkal együtt, a behódolt avar törzs szállásterületéül engedték át. A hún, keleti gót, herul és longobárd uralmat Sopron vármegye területén tehát nem élte túl a római lakosság, legalább is erre egyetlen adatunk sincsen. Az elpusztult régi romokon a germánok uralmát azonban csakhamar egy újabb nép váltotta fel. Ez a nép a türk eredetű avarság volt. * * * Nyugatmagyarország, illetve az egykori Pannónia lakói közül a pannón-szlávokon kívül egyedül az avarok voltak azok, akiknek a magyarságba való beolvadása biztosnak vehető. Adataink szerint ez a magyarral közelebbi rokonságban lévő nép utolsó, némi önállósággal is rendelkező töredéke a mai Mosón, Győr, Sopron és Vas vármegyék területén élt és következésképpen a magyarság népi rétegeiben való beolvadása itt volt a legvalószínűbb és ezért az avarok történetével is foglalkoznunk kell. Az avarok és a magyarok közeli rokonságát az avarkori és a 1 V. ö. Pleidell Ambrus : A magyar várostörténet első fejezete. Budapest, 1934., különösen az 52—84. lk.
