Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A király elhatározásával azonban a Kisfaludiak a legkevésbbé sem voltak megelégedve és úgy igyekeztek igényeiket és haragjukat kielégíteni, hogy most ők rohanták meg Mihályi (Linkóháti) Péter birtokát és házában mindent összetörtek és állatait elhajtották. Mihályi (Linkóháti) Péter most panaszával ismét a királyi székhez fordult. Ezért Albert király 1438-ban március 5-én kelt iratában Kisfaludi Antalt és Mihályt a győri káptalan által a Mihályi, Szentandrás és Székás birtokok iránt megnyert pörnek az újbóli tárgyalására megidéztette.

1 Talán éppen a Kisfaludiak hatalmaskodásuk miatt érzett bűntudatának tulajdonítható, hogy Kisfaludi Antal és Miklós 1438 június 26-án Héderváry Lőrinc nádor előtt békés egyességet kötöttek Mihályi Péterrel, Jánossal és Benedekkel, valamint Mihályi Csák Lászlóval. A megegyezés értelmében a Mihályiak átengedték a sopronmegyei Szentandrás, Székás, valamint a vasmegyei Lak és Csánig nevű birtokaik felét a Kisfaludiaknak. Kiemelték, hogy ezt nemcsak azért teszik, mert közös őstől származnak, hanem azért is, mert belátták, hogy ezek a birtokrészek jogosan is megilletik a Kisfaludiakat. A birtokok felosztását a csornai konvent 1438 július 5-én kiállított oklevelében igazolta.

2 A két család közötti béke azonban az egyesség ellenére sem állott huzamosabb ideig helyre, mert Mihályi Csák László és Mihályi Péter a következő, 1439. évben el akarták zálogosítani mihályii, linkóháti, szentandrási és székási birtokrészeiket Gyórói Miklósnak, ami ellen, a közeli vér rokonságra hivatkozva, Kisfaludi Antal tiltakozott.

3 Az ilyen és hasonló rokoni torzsalkodások még ezután is napirenden voltak. A Kisfaludiakkal oly sokszor szembenálló Mihályiak Zsigmond királynak voltak hűséges hívei, aki szolgálataikért 1437 szeptember 1 -én kelt iratában akként jutalmazta meg Mihályi Ugrin fiait, Jánost és Istvánt, hogy úgy nekik, mint másik soproni hívének, Gyórói István fia Miklósnak gyórói birtokukra nézve pallosjogot adományozott. Ennek értelmében az említett birtok határain belül kalodát, kínzókereket, börtönöket állíthattak fel, hogy a tolvajokat, rablókat, gyujtogatókat, halottfosztogatókat, méregkeverőket és egyéb bűnö1 Nagy, II. 279- 283. lk. — Herczegh R. Frigyes i. m. 29. I. 2 Nagy, II. 286-288. lk. 3 Nagy, II. 288. 1.