Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Széplak és Horpács falvakban lévő birtokai után — amelyek megbecsülésére a széplaki, a beledi, a szentmiklósi, a mihályi és a tinódi plébánosokat küldték ki — összesen százötven aranyforintot fizetett.

1 Már maga ez a becslés is bizonyítja, hogy ezek a birtokrészek nem valami nagy értéket képviseltek. Sitkei Dorottya halála után újból nősült Viczai György. Ebből a házasságából született Margit nevű leánya, aki később Himfi Miklós felesége lett. Súlyos betegség gyötörte ekkor Viczai Györgyöt és az orvoslással felmerült költségek következtében teljesen elszegényedett, amiben annak is része volt, hogy a tehetetlen embert többször kifosztották, meglopták. Ennek következtében leányának sem tudott illő hozományt adni, de veje, Himfi Miklós, akinek birtokait a Temesközben a török feldúlta, saját szűkös viszonyai ellenére, sokszor kisegítette. Himfi Miklós hűséges támogatásáért Viczai György igen hálás volt és 1465-ben a csornai konvent előtt átadta vejének birtokainak fiágat illető negyedrészét addig, amíg az vissza nem kapja birtokait. Megállapodtak még abban is, hogy ha Himfi Miklós vagy felesége előbb halna meg, mint apósa, a leánynegyedi rész visszaszáll Viczai Györgyre.

2 1464-ben Válla (Bala) birtokába iktatták be Viczai Györgyöt fiával, Istvánnal együtt.

3 1466-ban, hogy szűkös anyagi helyzetén segítsen, horpácsi és csornai birtokrészét Pál csornai prépostnak adta zálogba.

4 Viczai György, akinek élete tele volt földi bajokkal és szenvedésekkel, anyagi gondjai közepette sem feledkezett meg nemzetsége ősi monostoráról, a csornai premontrei prépostságról. 1450-ben Horpácson adományozott egy egész telket a prépostságnak a maga, a gyermekei és ősei lelki üdvéért.

5 Adományát 1453-ban megtoldotta ismét egy horpácsi telekkel.

6 Szelíd, csendes, békeszerető ember volt Viczai György, akinek hatalmaskodásairól — ami ebben a korban ritka dolog — semmit sem tudunk. 1462-ben ugyan jobbágyai— valószínűleg az ő előzetes tudta nélkül — Pinnyén nagy verekedést csaptak, sőt a pinnyei jobbágyokat megöléssel is fenyegették.

7 Ezen az egy eseten kívül, nevével ilyen 1 Nagy, II. 400. I. 2 Nagy, II. 434. 1. 3 Nagy, II. 427. 1. 'Nagy, II. 446. I. "Nagy, II. 346. 1. 6 Nagy, II. 337. 1. 7 Nagy, II. 419. 1.