Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Ostffy Gergely és László visszaadhassák azokat Ferencnek.

1 1428 előtt halt meg, fia László volt, aki Sopron vármegyében több éven át viselte a főispáni méltóságot. 1438-ban főispán tárásával, az Ostffy Gergely birtokait részben örökölt Molnári Istvánnal, Albert király utasítására Sopron városa egeredi birtokát védte meg Garai László macsói bán lánzséri és nyéki tiszttartóival szemben.

2 Ez a ténykedése amellett szól, hogy a Gergely úr birtokaiba beült Molnáriakkal az Ostffyak igyekeztek jó viszonyt fenntartani. Ezt megmagyarázza az is, hogy számos községben, hiszen Ostffy László birtokait is Gergely örökölte, szomszéd birtokosok voltak.

3 Ujabb birtokok szerzéséről az asszonyfalvi Ostffyak, akik ekkor Ferenc fiának leszármazóiból álltak, ez időben sem mondtak le. Fraknói (Nagymartoni) Pál halála után herbotyai Ostfi Jánossal együtt Hőf lányt akarta asszony falvi Ostffy László megszerezni, amire mint az Osl-nemből származó Agyagosi Antal hagyatékára tartott számot a család. A birtok megszerzése azonban nem sikerült. A keletkezett pört 1439-ben elhalasztották, mert Ostffy László a király ügyében Csehországban járt és még ugyanebben az évben, március 29-én, a győri káptalan előtt a maga, a gyermekei és még esetleg leendő gyermekei nevében lemondott minden Nagy hőf lányban bírt jogáról, amit Fraknói Pál özvegye, Anna asszony és gyermekei Pál, Margit és Valpurga nyolcszáz aranyforinton váltottak meg.

4 Ostffy László Zsigmond királynak azon hívei közé tartozott, akik urukért életüket is hajlandók voltak áldozni. Zsigmondhoz való hűségét Albert király is magasztalta, akinek szintén törzsökös hívei voltak. Ostffy László volt az, aki cseh husziták elleni hadjárat alkalmával Tábor város ostrománál fényes tanújelét adta vitézségének. Ezért kapta jutalmul János nevű fiával és Bresztóci Benedekkel egyetemben a fehérmegyei Dinyésmédet.

5 Fiai a korán elhalt Jánoson kívül Ferenc, László, Miklós és István voltak. A fiúk közül Miklós egyházi pályára lépett és 1458-ban mint esztergomi prépost szerepelt,

6 amely nagy befolyású tisztségét 1453-tól 1469-ig viselte. Az ő érdemeire való tekintettel engedte meg V. László király, hogy a Rába kiöntései által zavart és a Zsigmond király által 1 Pór Antal i. m. 30. 1. 2 Házi, I. 3. 164. 1. 3 Pór Antal i. m. 29-30. lk. 4 Nagy, II. 295-297. lk. 5 Fejér, XI. 274. 1. 6 Nagy, II. 405. 1.