Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
éltek egymással, amiben a politikai pártállásukon kívül elsősorban Gergely összeférhetetlen természetének is nagy része volt. Ostffy Gergely, aki saját testvéreinek birtokát sem kímélte, mint Zsigmond király törhetetlen híve és főispánja, ellenszenvének akkor adott igazi kifejezést, amikor magtalanságát látva, birtokait idegenekre hagyományozta. Végrendeletét 1428 július 17-én foglaltatta írásba a csornai konvent előtt. Ebben Molnári Péter fiait, Kelemen győri püspököt, Istvánt és Domonkost, testvéreiül fogadta és összes Sopron, Vas, valkó és Zala vármegyei birtokait reájuk ruházva, egyedüli örököseinek jelentette ki őket. A Molnáriak azután, nehogy így szerzett joguk érvényességét valaki megtámadhassa, a királlyal is megerősíttették az oklevelet. Molnári Kelemen győri püspök kérésére 1429 április 5-én írta át Zsigmond király Ostffy Gergely végrendeletét. Ezt a királyi megerősítő oklevelet, amelyet Molnári püspök Domonkos mester mutatott fel 1459 március 18-án Nádasdi Darabos László kérésére, Ország Mihály nádor újból átírta. 1 Ezek az átírások mutatják, hogy az Ostficsalád ezeket a birtokrészeket tényleg elvesztette. Pedig ez az önmagában véve is hatalmas birtoktest, amelyhez Gergely asszonyfalvi része és a hozzátartozó Kadar, Simonyi, Konota, Nádasd, Szentgyörgy, Csehi, Mindszent és Ondód, továbbá a vasmegyei Semjén és Mihályfalva, a sopronmegyei Németi, Farad, Csorna, Beled, Széplak, Egered, Szántó és Móroc birtokrészei, a zalamegyei Zabar, Ung, Palkonya, két Bagota, Sziget, Pacsa és a valkó megyei Tard, Monyoród, Csabalaka és Karácsa tartoztak, képes lett volna a család hatalmát a Kanizsai hatalomhoz hasonló országos jelentőségű, irányító hatalommá emelni. Ostffy Gergelynek a XIV. század végétől kezdve önállóan folytatott birtokpolitikája a család számára nézve tehát semmi gyümölcsöt sem termett. Az asszonyfalvi Ostffy-család XV. század elején szereplő tagjai közül Ferencet kell a másik vezető egyéniségnek tartanunk. Résztvett a Zsigmond elleni első lázadásban is, majd asszonyfalvi várának lerombolása után visszatért a király hűségére. Nemsokára azonban ismét a lázadók oldalán találjuk. Nápolyi László híveinek táborába szegődött és ezért Zsigmond birtokainak elkobzásával sújtotta és csak 1407-ben engedte meg, hogy az elvett birtokokkal megjutalmazott 1 Nag II. 118-122. lk.
