Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának Oklevél-gyűjteménye. I. rész: középkori oklevelek 1236-1526 (Sopron, 1928)

sorban is az a, fentebb már említett, körülmény szabja meg, hogy ezek az oklevelek, úgyszólván kivétel nélkül magánjogi vonatkozásúak és így főként család- és birtoktörténeti szempontokból fontosabbak ; ezeken kívül azonban érdekes jog-, egyház- és művelődés-történeti, történetföldrajzi stb. adatokat is rejtegetnek. Hogy mindezekből az adatokból ez az oklevélgyűjtemény csak egyes, sokszor hiányos, részleteket nyújt, melyekből a velük kapcsolatban felvethető kérdésekre kielégítő feleletet kapni nem lehet, avagy, mert az itt közölt oklevelek közül egyik-másik a különböző okmánytárak közléseiből, vagy a levéltárunkban a nagy összeomlást megelőzően végzett kutatások révén — legalábbis a szakemberek előtt — már nem ismeretlen, ennek a gyűjteménynek kiadását, nézetem szerint, nem teszi feleslegessé, sőt éppen ez a hiányosság s mert kiadatlan oklevelek is vannak közöttük,

1 hívja fel a figyelmet a legnyomatékosabban arra, hogy minden egyes vidéki, köz- és magántulajdonban levő levéltár (iratgyűjtemény stb.) értékesebb anyagát közkinccsé kell tenni, mert csakis ennek révén, vagyis az ilyen oklevéltárakban nyilvánosságra jutó okieves anyagból lehet vármegyéink és városaink sok tekintetben csak fogyatékosabban ismert középkori, sőt későbbi viszonyainak is minél részletesebb képét megrajzolni. Erre nézve elegendő csak általánosságban megemlíteni, hogy nemcsak a sopronmegyei oklevéltárból hiányzik — többek között — 19 olyan oklevél (vagy regeszta), mely a levéltárunkból vett többi 12 oklevéllel együtt abban helyet foglalhatott volna, de az ugyancsak Nagy I, által összeállított zalamegyei oklevéltárat is 17 drb, levéltárunkban levő s itt közölt, oklevélszöveggel (v. regesztával) lehetett volna gazdagabbá tenni, S ha ehhez hozzá vesszük még azokat a vármegyéket és városokat is, amelyeknek oklevéltára még gyűjtésre, vagy a jobbik esetben már csak a kiadásra vár, úgy még inkább szemjbetüník az ilyen oklevélgyűjtemény kiadásával járó sok előny, hisz ily módon azok okleveles anyagának összegyűjtéséhez és esetleg kiegészítéséhez nyújtunk némi segítséget. Talán célszerű lett volna, beismerem, e gyűjtemény sokféle adatát egy-egy főbb kérdés körül csoportosítva e helyen ismertetni s ezzel az oklevelek tartalmáról — már amennyire lehet — összefoglaló képet adni, de ezt szándékosan mellőztem, mert 1 Az esetleges korábbi kiadásokat oklevéltárak és egyébb segédkönyvek hiányában, de a levéltárrendezés okozta nagy lekötöttségem miatt sem állott módomban minden egyes oklevélnél megállapítani, azonban művem főcélját tekintve, ezt nem is tartottam feltétlenül szükségesnek-