Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

hogy a magyar-román kérdés rendezésének első lépése az Erdély határain belül végrehajtandó lakosságcsere lehetne, amely az egymással keverten lakó magyarokat is, románokat is homogén tömbökbe egyesítené. Ők az erdélyi és főleg a román problematikát elsődlegesen az erdélyi magyar közliberálisok által közvetített módon, azok nem egyszer torzító szemüvegén át szemlélték. Bár meghökkentették őket a Balázsfalván összegyűlt tömeg nagyságáról kapott hírek, hajlamosak voltak elhitetni magukkal, hogy - akárcsak a többi nemzetiségi mozgalom esetében - a román mozgalom mögött is csupán maroknyi bujtogató csoport áll, amelyet a belső és külső reakció mozgat. E hitüket ingatta meg Çaguna, aki éppen az unió szentesítésének napjaiban a helyzetet más oldalról és más szemszögből ismertette meg velük. Nemcsak Erdély messzeségének és így Pestről csak körülményesen kormányozhatóságának, de az Erdélyből érkező baljós híreknek, valamint az erdélyi liberálisok ez irányú kérése mellett §aguna tényfeltárásának is szerepe volt abban, hogy a magyar minisztertanács június második felében teljhatalmú királyi biztost küldött ki Erdélybe. Választása, mivel e posztra elsőként számba vett Széchenyi István egészségi okokra hivatkozva, de minden bizonnyal a feladat nagyságát és a siker kétséges voltát is felmérve elzárkózott a megbízatás vállalásától, báró Vay Miklós koronaőrre esett. Vay kettős küldetéssel érkezett Erdélybe: a Guberniummal együttműködve szerezzen érvényt a pesti kormány intézkedéseinek, és a román mozgalmak lecsillapításával biztosítsa az országrész rendjét. Valószínűsíthetően Çaguna hívta fel a kormány figyelmét a munkáját július közepén Pesten megkezdő unióbizottmány összetételének problémájára is. Batthyányéknak jogilag persze nem volt módjuk a kolozsvári diéta határozatának utólagos módosítására. A minisztertanács mégis megtette azt, ami törvénysértés nélkül egyáltalán tehető volt. Szemerével a bizottsághoz kilenc erdélyi románt neveztetett ki tanácsadói minőségben, azaz szavazati jog nélkül. A tanácsadók kiválasztásánál két szempont játszott szerepet: élvezzenek tekintélyt a románok körében, egyidejűleg viszont legye-