Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

mészetesen mégsem ezeket az eseteket vette szárnyára, hanem a letartóztatások tömeges jellegét és a bitóra vagy golyóra szóló ítéletek számának nagyságát. Egyébként a statáriális bíróságok és a rendes törvényszékek az eddig ismert adatok szerint 1849 júniusának végéig 234 halálos ítéletet hoztak, és 174 személyen ezt végre is hajtották, 60 személy büntetését pedig a feljebbviteli bíróság börtönre változtatta. A kivégzettek közt 19 magyar nemzetiségű volt, ami annak bizonyítéka, hogy a bűnösség megállapításakor az ítélethozókat általában nem vezette nemzeti elfogultság. Tény viszont, hogy a bíróságok szándékuk ellenére sem tudták a politikai és köztörvényes bűnöket szétválasztani. Nyilvánvalóan gondot okozott azon tribun tetteinek minősítése, aki személyesen nem vett ugyan részt gyilkosságokban, de elnézte, hogy a kezére bízott csapat öldököljön. Ilyen esetek tekintetében már nem alakult ki egység a különböző helyeken működő bíróságok gyakorlatában. Egyidejűleg a formálisan fegyverbeszedésre és pacifikálásra kiküldött vagy külön parancs nélkül is kiszálló magyar szabadcsapatok rendcsinálás ürügyén néhol kemény megtorlást alkalmaztak. Folytatódott a földesurak által kuriálisnak állított telkekből használóiknak önkényes vagy megyei tiszti segédlettel történő kirakása, illetőleg szolgálatra kényszerítése. Csányi a szabadcsapatok garázdálkodásait erőfeszítése ellenére is csak részlegesen tudta zabolázni. Nem sok eredménnyel ismételte meg a Gubernium egy évvel korábban kiadott azon rendeletét, amely a birtokviszonyokban a status quo szigorú fenntartását írta elő. Ugyancsak csekély mértékben volt képes érvényt szereztetni a károkozással, illetőleg kártérítéssel kapcsolatos jó szándékú intézkedéseinek. Rendeletileg első fokon az érintett felek szabad egyezkedésére bízta a kár nagyságának és a kártalanítás módjának-formájának megállapítását, de eleve számolva azzal, hogy az egyezkedés korántsem mindenhol vezet sikerre, becsbizottságok rendszerének létrehozásáról is intézkedett. A törvényhatóságok azonban késlekednek a becsbizottságok felállításával, továbbá hol a bírákul kiszemeltek maguk hárítják el a megbízást, hol meg az érintettek egyike vagy másika emel személyük ellen