Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

ni látszanak azok a tudósítások, amelyek az amnesztia értelmezéséről és gyakorlati foganatosításának mikéntjéről érkeznek hozzájuk. Miről is volt tulajdonképpen szó? Bem az Országos Honvédelmi Bizottmánytól teljes körű felhatalmazást kapott mind az erdélyi haderő összességének vezényletére, mind az operációk megválasztására és irányítására. Megbízatása azonban a polgári igazgatás körébe tartozó ügyekre nem terjedt ki, márpedig közkegyelem hirdetése soha nem a katonai, hanem mindig a politikai vezetés jogosítványa. A katonai megfontolások mellett bármennyire humánus meggondolások vezették is Bemet amnesztia-rendeletének kiadásakor, mindenképpen illetékességén kívül eső kérdéskörbe avatkozott. Emellett amnesztiájának volt olyan eleme, illetőleg fogyatékossága, amely zavarhatta, sőt lehetetlenné tehette annak végrehajtását, megkérdőjelezhette a közkegyelem adott formájának cél- és jogszerűségét, valamint igazságosságát. Ez pedig az a körülmény volt, hogy attól függetlenül kínált mindenkinek közkegyelmet, hogy az érintett mit cselekedett, és milyen szerepet játszott a román felkelés során. Kétségtelen, hogy a közkegyelmet elvileg a magyar kormány szerepét betöltő Országos Honvédelmi Bizottmány is meghirdethette volna. Ebben az esetben viszont sem jogi, sem erkölcsi alapja nem lett volna arra, hogy az amnesztiát csak a román felkelés részeseire korlátozza, hanem egyidejűleg a szerb és a szlovák felkelőkre is ki kellett volna terjesztenie. Ilyen lépésnek azonban olyan időpontban, amikor a forradalmi Magyarország a Tiszántúlra szorult vissza, aligha van gyakorlati foganatja, sőt ellenfelei és ellenségei, mivel közkegyelmet általában az erősebb pozíciójából szoktak osztogatni, nem a nagylelkűséget, hanem a gyengeséget látják benne. Másrészt Kossuthék - egyébként méltánylandó - felfogása szerint gyilkosok, rablók és gyújtogatok - ma úgy mondanánk: köztörvényes bűnözők - cselekedeteire fátylat borítani igazságtalanság az áldozatokkal, az ilyen tettek sértettjeivel és károsultjaival szemben, hiszen jogilag is, erkölcsileg is megengedhetetlen a bűnös mentesítése, ha az áldozat nem kap elégtételt. Persze, áthidaló megoldás is feltételezhető. Halottakat feltámasztani nem le-