Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

mindinkább tudatára ébredt a veszély nagyságának. Batthyány, azzal egyidejűleg, hogy értesítést kapott Jelacic betöréséről, szeptember 13-án Erdélyben további rendelkezésig minden olyan helyen abbahagyatta az újoncösszeírást, ahol ellenszenv mutatkozott iránta, és a közben megkezdett tényleges újoncozás során toborzással, azaz önkéntes vállalkozás formájában rendelte el annak a kvótának a kiállítását, amely a nemzetgyűlés által elfogadott, az uralkodó által azonban nem szankcionált törvény értelmében Erdélyre esett. Magáról a petícióról, mivel a benne megfogalmazott igények egy részének mind teljesítése, mind elutasítása meghaladta volna a kormány vagy az ő személyes illetékességét, hiszen akkor már csak ügyvezetőként látta el a miniszterelnöki funkcióit, a magyar képviselőház állásfoglalását kérte. A nemzetgyűlés a panaszok kivizsgálására és orvoslására egy olyan háromtagú bizottságot javasolt haladéktalanul Erdélybe küldeni, amelynek egyik tagja ismert és népszerű román nemzetiségű személyiség. A kívánságokról pedig úgy döntött, hogy az unió-bizottság munkálataival együtt szeptember 26-án vagy 27-én napirendjére veszi azokat. Ám egyikből sem lett semmi. Az ügyet háttérbe szorította az a királyi leirat, amely gróf Franz Lamberg altábornagyot az összes Magyarországon létező haderő főparancsnokává nevezte ki, és amelynek folytán Bécs és Pest viszonyának problémája minden mást megelőző fontosságú kérdéssé lepett elő. A Balázsfalván íródott, a radikálisok által fogalmazott, az összegyűlt tömeg előtt ismertetett, ,,az erdélyi románok, szászok és magyarok" nevében kelt másik beadvány továbbítására magát a káptalant kérték fel az egybegyűltek. Címzettje a Gubernium volt, mintegy jelzéséül annak, hogy szerzői legitimnek csak ezt az erdélyi kormányszervet ismerik el, a magyar kormányt azonban nem. A petícióban követelték a szentesítetlen törvény alapján kezdett és a románságra rendkívül terhes újoncozás beszüntetését, a politikai foglyok azonnali kiengedését, egy olyan román nemzetgyűlés egy héten belül történő megtartásának engedélyezését, amely meghallgatja a császár innsbrucki válaszát, valamint a Román Nemzeti Komiténak saját tevékenységéről szóló beszámolóját, és amely a román nemzet jogainak