Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

mészetesnek tartja a román - azaz külön nemzeti nemzetőrség felállítását. Közben a kolozsvári diéta megalkotta, az uralkodó pedig szentesítette a legjelentősebb rendszerváltoztató törvényeket, az úrbéri viszonyok felszámolásának deklarálásától a közterhek közös viselésének kimondásáig. Teleki József főkormányzó elnöklete alatt azt a bizottságot is kiküldte saját kebeléből, amelynek az országgyűlés befejeződése után a magyarországi nemzetgyűlés számára kellett az erdélyi és a magyarországi jogrend eltéréseinek kiküszöbölésére hivatott törvényjavaslatokat kidolgoznia. Sajnálatos tény, hogy az egyébként nagy létszámú bizottságba a két püspökön kívül mindössze egyetlen román nemzetiségű képviselőt választott a magyar és székely többségű diéta. Ezért a bizottságot haladéktalanul illetéktelennek minősítette a munkálatra a guberniumi szétoszlatás ellenére továbbműködő Román Nemzeti Komité. Nemcsak a román „igen" nélkül kimondott uniót nyilvánította érvénytelennek, hanem előre tartott attól is, hogy a pesti országgyűlés olyan egyéb román kívánatoknak se nagyon ad helyt, amelyek esetleg átmennek az unióbizottság szűrőjén. Ettől már csak azért is joggal tarthatott, mert az időközben lezajlott választás eredményeképpen Erdélyből lényegesen kevesebb román képviselő került a magyarországi parlamentbe, mint ahányat a románság számaránya indokolt volna. A diéta által sebtiben megalkotott - igaz, átmenetinek minősített választótörvény ugyanis a korábbi kiváltságosoknak meghagyta személyes voksjogukat, az addig kizártakat viszont nem ruházta fel személyes szavazati joggal. Az ugyanezen törvényben megszabott vagyoni cenzust elérők csak százanként választhattak két megbízottat, akik nevükben és képviseletükben immár közvetlen adhatták le voksukat a jelöltséget vállalt személyek egyikére vagy másikára. A csupán közvetett módon gyakorolható szavazati jog intézményének alkalmazása elsősorban a románságot érintette hátrányosan, hiszen belőle került ki a korábban kirekesztettek többsége. A magyar politika irányítói - tapasztalva a korábbi nyelvtörvények hatástalanságát, illetőleg eredményüknek csekélységét - nem hittek már abban, hogy országuk