Varga János: Románok és magyarok 1848-1849-ben (Budapest, 1995)

hivatott magyarországi nyelvtörvények, és ezzel kockáztatva lesz-lehet az is, ami a román nemzeti létből még megmaradt. Vagyis Barnut és legközelebbi munkatársai az unió elmaradásában, azaz Erdély önállóságának megőrzésében látták a román nemzet hatalmi polcra kerülésének, törekvései realizálásának első és alapbiztosítékát. Abban reménykedtek, hogy a Habsburg-dinasztia, amely a pozsonyi uniótörvény szentesítésére csak a körülmények nyomására szánta rá magát, a körülmények esetleges változásával nem adja áldását a kolozsvári diéta ugyanilyen előterjesztésére. A Balázsfalván bizonygatott császárhűség egyúttal az uralkodó ilyen irányú befolyásolására is szolgálhatott. A császárhűséggel viszont nem fért össze a dákoromán ideológia azon vonulata, amely Erdélynek és a román fejedelemségeknek egyesítésében inspirált NagyRománia létrehozására. Ez a vonulat egyelőre háttérbe is szorult a román nemzeti mozgalom eszmevilágában, mert semmi jele sem mutatkozott annak, hogy a közeljövőben sor kerülhet a fejedelemségekben olyan gazdasági és társadalmi reformokra, amelyek egy egységes román polgári állam létrejöttének elengedhetetlen feltételei. Erre csupán Erdélyben kínálkozott esély, és a román mozgalom a történelmi pillanatot - teljesen indokoltan - megragadni, nem pedig eljátszani akarta. Az erdélyi magyar liberálisok viszont nem csupán azt tudták, hogy a társadalmi átalakuláshoz és annak véglegesítéséhez szükségük van Magyarországra, illetőleg a vele történő egyesülésre. Pontosan felmérték azt is, hogy a feudalizmus felszámolása után, amelyet pedig akartak, a magyar hegemónia csakis az unió révén tartható - legalább részlegesen - fenn. Mindezek miatt az unió kérdésében egyik fél sem engedhetett. A gyűlés egyébként két deputációt választott. Az egyiknek Lemény vezetésével az időközben május végére összehívott kolozsvári diétához kellett benyújtania, a másiknak - élén Cagunával - a császárnál kellett előterjesztenie a petíciót. írásos határozat született arról, hogy a románság nemzeti ügyeinek intézésére Barnut elnöklete alatt nagy