Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

4. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1990. március 20.

— Ahol eddig - helyi tanácsokkal, kezelőkkel - tárgyalásokat folytattunk, udvariasan fogadták igényünket, de — csereépületet kértek. Ezek a kezelők nem a kormány közveden irányítása alá tartoznak, és így szemléletük, hozzáállásuk is eltérő.

— Hangsúlyozom: itt nagyon súlyos feladatról van szó, s ezt megértem, de az a véleményem, hogy megoldása nem húzódhat tovább.

— Az írásos javaslat azt tartalmazza, hogy minden volt egyházi ingatíanra kiterjedhet a visszaadás, kivétel ez alól a termőföld. Az államosítások igazságtalanok voltak, földjeink elvétele pedig működőképességünk anyagi alapjaitól való megfosztásunkat jelentette. Szeretném kifejezni, hogy elvett földjeink iránri tulajdoni jogunkat fenntartjuk.

— Felmerül e kérdésnél az elbirtoklás jogintézménye is, de feltehető a kérdés: az elmúlt évtizedekben volt-e reális lehetőség arra, hogy az egyház részéről bármikor is megkérdőjelezhessük az államosításokat? Ha csak utaltunk erre, annak már komoly következményei voltak, retorziótól kellett tartani.

— Volt iskoláinkat egyszerre nem tudjuk átvenni, működtetni, legfőképpen azért, mert nincs elég képzett pedagógusunk, aki nemcsak szakmailag felkészült, hanem a keresztény szellemiséget is képes magas színvonalon közvetíteni. Ezért úgy képzeljük, hogy a megfelelő pedagógusi gárda megteremtésével összhangban folyamatosan vesszük át volt iskoláinkat, mindig annyit, amennyit a személyi feltételek lehetővé tesznek.

— Új iskolákat építeni, azokat berendezni nem áll módunkban, ehhez nincs anyagi erőnk. Meglévő iskoláink fenntartásához is a szülők és a hívők jelentős hozzájárulása szükséges. Az állami normatív támogatás sem elegendő a megfelelő működtetéshez.

— Volt olyan várakozásunk, hogy a felszabaduló egyéb ingatlanokból is részesedhetünk, de e reményeink sem váltak valóra.

— Tudatában vagyok annak, hogy mondandóm megfogalmazása erőteljes, kritikus, de meggyőződésem, hogy ez szükséges volt, s amit elmondtam, a kormány iránti bizalom jegyében fejeztem ki.

Dr. Tóth Károly, a Magyarországi Református Egyház Eunamelléki Egyházkerületének püspöke:

— Valamennyien tudatában vagyunk annak, hogy ez az előterjesztés nem jogszabály-tervezet.

— Fontosnak tartjuk a kormány szándékát, hogy rendezze ezt a kérdést, látnunk kell azonban, hogy a megnyugtató megoldásnak nincsenek meg a garanciái: nem lehetünk biztosak abban, hogy az új kormány is hasonlóan fog gondolkodni az egyházak javainak visszaadásáról. Ezért itt, e fórumon is ki szeretném fejezni, hogy az egyházak kérik erre az új kormányt, elvárják ezt tőle.

— Az előterjesztés 3. bekezdésének megállapítása nem helyesen tárja fel a tényleges jogi helyzetet: az egyházak működőképességének biztosítása, mint cél nem azonos az államosítások igazságtalan voltának reparációjával.

— Az államosított egyházi tulajdonok jogszerűen egyházi tulajdonnak tekintendők ma is. Kérem, hogy ezt a problémát mai tanácskozásunkon vitassuk meg.

— Az előterjesztés nem tér ki egy fontos problémára: volt épületeink egy részében ma is működnek egyházi intézmények, s mi az épületrészek használatáért bért fizetünk. Furcsa ellentmondás ez: saját tulajdonunk használatáért fizetünk. Ennek a kérdésnek rendezését a jogszabálynak tartalmaznia kell. Sőt, azt kérjük, hogy már most történjen ez ügyben intézkedés: bérletfizetési kötelezettségünk szűnjék meg.

98