Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

3. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1989. december 15.

— Országunk 1948-49-ben volt vezetői kifosztották az egyházakat, majd elválasztották az államtól, s végül „tartásdíjként” rendszeres államsegélyben részesítették őket.

— Mi nagyra értékeljük a kormány törekvését, de a fenti példák okán kérjük, kerüljük el a látszatmegoldásokat.

Dr. Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője:

— Arról, hogy a kormány politikai nyilatkozatban minősítse az államosításokat, álláspontom a következő. A kormány új egyházpolitikájával új korszakot nyitott, ezt a jognak is követnie kell. Az előttünk fekvő írásos anyag egyenetlen, de ezt szükségszerűnek tekintem. A kormányt tisztességes szándék vezérli, amikor nehéz gazdasági helyzetben vállalja, hogy kezdeményezi az egyházi ingatlanok visszaadását.

— Ne legyünk halogatóak, cselekedjünk mi is gyorsan, hogy az e lépésből származó politikai haszon még ezt a kormányt illethesse.

— Nem mindenki örül ugyanis az egyházak felértékelődésének, annál indokoltabb tehát, hogy amit tehetünk, késlekedés nélkül tegyük: nyújtsuk be az igénylistákat.

— Ha ebben az országban konjunktúra lenne, pénzbeni megváltásról is szó lehetne, melyből felépíthetnénk új épületeinket. De konjunktúra nincs, a kormány mégis vállalta, hogy saját gondjait szaporítva felveti ezt a kérdést — ezt értékelni kell.

— Gyorsan kell igényeinket megfogalmazni azért is, mert mások is — jogos igények alapján — épületeket kérnek. S azért is gyorsan, mert mint egészségügyi szakember, jól látom, hogy az egyházaknak van bőven feladat, melyben az ország javát szolgálva segíthetnek.

Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök:

— Glatz miniszter úrhoz szólva: én minden volt egyházmegyei ingatlanról pontos listával rendelkezem.165 Asztalomon van egy sor kezdeményezés, igény egyházi iskola létesítésére, beindítására. Az a gondom, hogy saját erőből ezeket nem tudom finanszírozni, s így nincs értelme visszaigényelnem az erre szolgáló épületeket sem. Kérdésem: milyen állami támogatásra számíthatnak az egyházi iskolák?

— Kulcsár miniszter úrhoz: a minisztérium nem „jogügyi”, hanem igazságügyi minisztérium. Ezért joggal feltételezem, hogy az igazságosság a legfontosabb az államosítás kérdésében is. Miért adná vissza most az állam épületeinket, ha annak idején jogosan vette el? Ha az államosítás igazságtalan volt is, a mostani használók jogszerűen használják ezeket az ingatlanokat. Hogy ne érje sérelem őket sem, javaslom megfontolni: az egyház kapja vissza tulajdonjogát volt épületei felett, a mostani használók fizessenek bért az egyháznak a használatért, s ha majd az egyháznak elegendő ereje lesz ezeket a maga céljaira igénybe venni, a bérleti viszonyt fel fogja mondani.

Németh Miklós miniszterelnök:

— Ha nem kívánnak többen hozzászólni, a vitát lezárom, s előbb Glatz miniszter úrnak, majd Kulcsár miniszter úrnak adom meg a szót, hogy választ adjanak a kérdésekre.

165 A püspök valóban részletes listát állított össze, melyet meg is küldött a minisztériumnak, az Egyházi Főosztály igyekezett rangsorolását pontosan figyelembe venni. Ld. MOL. XIX-J—9-ss. 10.110/1990.IV. sz.; 10.290/1990.IV. sz.

79