Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

3. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1989. december 15.

— A tájékoztató anyag az államosítások formai jogszerűségéből indul ki. A jelenlegi megoldásnak nemcsak jogszerűnek, de igazságosságon alapulónak is kell lennie. Ezért szükség van annak az elvi álláspontnak a világos kifejezésére is, hogy az államosítás igazságtalan volt. Szabadjon ezt — nem kritikaként, a mai állami vezetésnek — világosan leszögeznem.

Dr. Tóth Károly, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke:

— A kormánynak az a törekvése, hogy maga kezdeményezi a volt egyházi ingadanok visszaadását, igen nagyra értékelendő.

— Kérdezem Kulcsár miniszter úrtól, hogy e kérdést milyen szintű jogszabály rendezi majd?

— Jelzem, hogy az igénylisták összeállításához több idő szükséges.

— A jelenlegi anyagot sem tudtuk belső fórumainkon megvitatni, mert kevés idő állt rendelkezésre. Egy ilyen horderejű kérdésben közösségeink véleményének ismerete nélkül végleges álláspontunkról nyilatkozni nem tudunk.

— Az írásos anyagban szereplő, a rendezés alapelvéül szolgáló javaslattal vitatkozom: miniszterelnök úr a Tanács alakuló ülésén új egyházpolitika alapelveit fektette le, s megkövette az elmúlt 40 év hibás döntéseiért az egyházakat. Hogy ez nemcsak deklaráció volt, hanem ezt következetesen tettek is követik, azt a jelen kérdés megoldásakor is szem előtt kell tartani. A jelenlegi tájékoztató anyag az államosítások formailag jogszerű voltának kinyilvánításáról nem ezt tükrözi. Én felvetem a kérdést: szó lehet-e kártalanításról, jóvátételről? Ha ebben az elvi kérdésben nem jutunk egyetértésre, az egyházi közvélemény ellenállásával kell számolnunk.

— Az anyag nem különbözteti meg egymástól azokat az eseteket sem, amikor formailag törvényes volt az államosítás azoktól a jogcím nélküli túlkapásoktól, amikor elvették az egyházak — jogszabály szerint megmaradó javait is.

— Hiányolom az anyagból, hogy nem foglal állást az 1948-as egyezményben egyházunknak meghagyott, de később „felajánlással” állami tulajdonná lett iskoláink ügyében.

— Kérem Kulcsár miniszter urat, hogy adjon választ kérdéseimre, illetve biztosítson elegendő időt arra, hogy az elkészülő jogszabálytervezetet belső fórumainkon megvitathassuk.

Dr. Nagy Gyula, a Magyarországi Evangélikus Egyházpüspök-elnöke:

— Miniszterelnök úr megnyitó beszédére reagálva engedtessék meg elmondanom, hogy a nemzeti egység megteremtését ma döntő kérdésnek tekintem. Egyházunk ebben segíteni kívánja a kormányzatot, kijelentem, hogy miniszterelnök úr számíthat ránk.

— Az erkölcsi védőháló kifeszítésének szükségessége olyan gondolat, mellyel egyetértek: hazánkban az emberi struktúrák újjáteremtése az elsődleges teendő, mert csak ezt követően lehet szó gazdasági és egyéb megújulásról is.

— Tájékoztatom Önöket, hogy egyházunk közgyűlésén határozatot hoztunk: kérjük lelkészeinket, ne vállaljanak részt pártpolitikai küzdelmekből. Ha mégis ezt tennék — s ez emberi joguk —, úgy erre az időre függesszék fel lelkészi működésüket, elkerülendő a gyülekezet megosztását. Azt óhajtjuk, hogy legalább az egyház legyen az egység színtere.

— Az ingadanokkal kapcsolatosan egyetértek Paskai bíboros úrral és Tóth Károly püspök úrral. Értjük a jogi szempontú praktikus megfontolások okait, de mégis világos kormány-állásfoglalást érzünk szükségesnek, mely kimondaná, hogy az államosítások igaztalanul sújtották az egyházakat.

74