Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
3. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1989. december 15.
Kérem, engedjék meg, hogy — teljes egyetértésem jeléül — idézzem ezt a néhány gondolatot: „Az egyházak örömmel üdvözlik az ígéretes politikai, társadalmi átalakulást hazánkban, ugyanakkor mély aggodalommal látják a nehézségeket. Meggyőződésük, hogy a széthúzás és az önző vádaskodások azzal fenyegetnek, hogy erkölcsi mélypontra süllyed közéletünk. Az egész nemzet sürgős összefogására van szükség.” Meggyőződésem, hogy ezt a — még remélem, időben elhangzott — figyelmeztető szót minden felelős politikai tényezőnek meg kell szívlelnie. Az oly kívánatos változások gyorsuló sodrása sok hordalékot is felszínre hozott. Az eltérő vélemények és érdekek természetes és egyre inkább intézményesülő ütközése során szélsőséges indulatok is megjelennek, az egészséges becsvágy helyébe sokszor az öncélú nagyravágyás lép. Mindez sokakban kelt nyomasztó érzéseket, félelmet, kiváltja a közélettől való elzárkózás reflexét, valamint azt a gondolatot, hogy „ha ezt jelenti a megújulás, a változás, akkor én nem kérek belőle”. Soha nem volt nagyobb szükség a nemzet alkotó erőinek összefogására. Az említett jelenségek viszont nemcsak szétforgácsolják ezt az erőt, hanem leszerelnek, gyengítenek is, emellett sokakat szembeállíthatnak a jó irányú változásokkal. Ezek a politikai veszélyek, de ennél egyáltalán nem kisebbek az erkölcsi károsodás veszélyei. Erkölcs és politika. Sokan, sokféleképpen vélekednek a kettő kapcsolatáról. Vannak akik - talán éppen a fenti tapasztalatok alapján — azt vallják, hogy a két fogalom kizárja egymást, erkölcs és politika összeférhetedenek. Meggyőződésem, hogy a nép, a nemzet igazi érdekeit szolgáló politika csak szilárd erkölcsi alapon nyugodhat. A meghirdetett politikai programok erkölcsi tartalmán, sőt megvalósulásuk eszközrendszerén is mérni kell. Jókai hősnője, Baradlayné jellemezte így saját korát: lélekcserélő idők járnak.152 Bizonyos értelemben ez talán napjainkra is elmondható. Sok meglepetés éri mostanában az embert. Vallom: rosszul teszi, aki nem elég bátor ahhoz, hogy bevallja tévedéseit, új tények, új összefüggések felismerésekor megváltoztassa véleményét. De lehet-e lelket cserélni? Ezt csak az teheti meg, akinek nem volt igazi cserealapja. A szilárd alapokon nyugvó belső tartás adhatja meg azt a biztonságot, amelyre oly nagy szükség van a külső körülmények gyors változása idején. Ez teheti megbecsültté, hitelessé az embert, akár a magánéletben, akár a közélet színpadán. A változtatás igénye és a biztonságra törekvés ősidők óta együtt, egymás mellett és ugyanakkor egymás ellen munkálva van meg az emberben. Igazi változásokat csak magukat biztonságban érző emberek tudnak végrehajtani. Lassan már közgazdasági, szociológiai közhely, hogy radikális gazdasági változtatásokat úgy helyes elindítani, ha kifeszítjük a szociális védőhálót. Látva a társadalmi változások felgyorsult tempóját, az a véleményem, hogy ideje kifeszíteni az erkölcsi védőhálót is. Minden olyan társadalmi erő, amely segít erősíteni az emberek belső tartását, biztonságérzetét, segít kifeszíteni az erkölcsi védőhálót, felbecsülhetetlen szolgálatot tesz nemzetünknek. Ilyen társadalmi tényezőt jelentenek a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek. Társadalmi megbecsülésüket tovább növeli, hogy a felgyorsult időben is 152 Az idézet JÓKAI MÓR: A kőszívű ember fiai c. regényéből származik, 1848 őszén hangzik el Baradlayné és Richárd fia közötti beszélgetésben. 68
