Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

2. Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése, 1989. október 20.

— nem tartja célszerűnek felsorolni ugyanitt a Tanácsban részt vevő egyházakat, mert ez rossz történelmi emlékeket ébreszthetne, s megkülönböztetést jelentene azokkal szemben, akik szuverén döntésük miatt nem vesznek részt ebben;

— elegendőnek tartja és egyben szükségesnek azt a felsorolást, mely a jog gyakorlásának korlátáit jelöli meg; az „aránytalan” fogalom használata itt valóban nem adekvát, ezért azt a törvény szövegéből törölni kell;

— a jogvédelem elvének megfelelően azért is szükséges rögzíteni a jog gyakorlásának korlátáit, mert ellenkező esetben bejegyzésüket kérhetik olyan közösségek is, melyek törvényellenes hitelvet vallanak (utal a sátánizmust követőkre);

— a bejegyzési eljárással kapcsolatban kifejti, hogy a most működő, elismert egyházaknak nem kell majd újból bejegyzésüket kérni, ezt az Alkotmánybíróság hivatalból megteszi;

— az új közösségek bejegyzése csak a törvényes feltételek meglétének hiányában tagadható meg, a hiányok pótlására lehetőség van, s ez elegendő garanciát ad;

— javasolja, hogy új vallási közösség alapításához legyen 10 fő elegendő, ez a létszám kell az egyesülési jog gyakorlásához is, s ez már jogrendünk egyik új alapelve is;

— az „egyház” fogalom egységes és egyben egyszerűsítő használata nem tartalmi, csupán jogtechnikai, szerkesztési kérdés, de ha a résztvevők szükségesnek látják, egy megfelelőbb fogalom használata elképzelhető;

— a javaslat egyértelműen rendezi, hogy nemcsak az egyház, hanem részei is jogi személyiségek, s az ezzel kapcsolatos eljárást is tisztázza;

— a hadseregben történő közösségi vallásgyakorlással kapcsolatos felvetéseket közvetíteni fogja a Honvédelmi Minisztérium illetékeseinek, kompromisszumos megoldást fog keresni,

— megvilágítja, hogy az ügyészség általános törvényességi felügyeleti joga mit jelent, s hogy ez milyen értelemben kapcsolódik az egyházakhoz, illetve az Alkotmánybíróság eljárásaihoz;

— kifejti, hogy az Alkotmánybíróság általános eljárási szabályai jelenleg kidolgozás alatt állnak, ezen belül vannak elképzelések az Alkotmánybíróság döntéseit illető fellebbviteli rendszerre is;

— elfogadja az egyházak gazdálkodásával kapcsolatos egyhangú véleményt az „A” változat támogatása mellett, és jelzi, hogy a tervezetben valószínűleg már ez fog szerepelni azzal, hogy a Pénzügyminisztériummal való egyeztetés még hátravan;

— a külföldi joghatóság kérdésében Paskai Bíboros úr álláspontját elfogadja, és jelzi, hogy külföldi állampolgár esetén — általános államjogi elvek miatt — az állam nem mondhat le egyeztetési jogáról, ezért nem ért egyet Szendi püspök úr javaslatával;

— sajnálatát fejezi ki, hogy nem tartott ki a kétkamarás parlamenttel kapcsolatos koncepciója mellett, ebben egyedül maradt, s az Országgyűlés is most kezdi látni az egykamarás rendszer hátrányait;

— további gondolkodást ígér ezzel kapcsolatban, mert mind az egyházak, mind a kisebbségek érdekeinek parlamenti megjelenítése szükséges és kívánatos lenne;

— jogelméletileg kiváló téma lenne, hogy az állam adhat-e jogi segítséget a szuverén egyházak belső döntéseinek kikényszerítéséhez; ezt a kérdést egyházjogászokkal a tárca megkonzultálja; jelzi, hogy az alapelv mégiscsak az: a maga határozatát minden szuverén közösség maga kényszerítse ki;

— Schöner főrabbi úr felvetésére válaszolva elmondja, hogy érvényesíteni lehet és kell is azt, hogy a hitelvi kötelezettségek és az állami jogi előírások ne okozzanak feloldhatatlan

63