Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

Az állami egyházpolitika kulcsszereplői a rendszerváltás korában - Új kormányzati struktúra formálódása, 1989. április–június

tervei voltak. Glatz Ferenc szerint az Egyházpolitikai Titkárság eredeti, még május elején is meghatározónak számító koncepciója 10—15 fős, széles jogkörrel felruházott testülettel számolt, ő azonban ezzel nem értett egyet és a hónap második felére elérte, hogy a valóban AEH-jogutódnak tekinthető intézmény helyett az egyházügyeket a művelődési tárca vegye át, a Minisztertanács mellett működő titkárság pedig súlytalan, 3—4 fős koordináló szerv formájában jöjjön létre.17

Május 10-én, az AEH felszámolásának indítványát bejelentő parlamenti beszédében18 a miniszterelnök így fogalmazott: „Az államigazgatás mindenhatóságát feltételező szemléletet és gyakorlatot a lényegesen mérsékeltebb központi beavatkozásnak kell felváltania.” Ahol pedig szükséges az állami beavatkozás, ott „a demokratikus társadalmi berendezkedés és a piacgazdaság követelményrendszerével összhangban álló befolyásolási formákat alakítunk ki”. „Állami egyházpolitika a jövőben is lesz — mondta —, de azt nem közhatalmi, hanem elsősorban politikai eszközökkel kell gyakorolni. Az állam és az egyház kapcsolatrendszerének a rendszeres párbeszéden, a partneri viszonyon kell alapulnia.” Ezzel egyidejűleg hozta nyilvánosságra az Országos Vallásügyi Tanács megalakításának tervét. így fogalmazott: „Hazánkban ma megoldatlan az egyházak, felekezetek (mint intézmények), és a vallásos állampolgárok hitükből fakadó érdekeinek képviselete és érvényesítése. Kívánatos, hogy az említett intézményi és állampolgári érdekek megjelenjenek közéletünkben, és minél közvedenebb hatást gyakoroljanak a törvényhozó és végrehajtó hatalomra. Javasoljuk, hogy érdekfeltáró, érdekegyeztető, érdekérvényesítő, tanácsadó, koordináló szerepkörrel jöjjön létre egy Országos Vallásügyi Tanács.” Hangsúlyozta, hogy ennek pontos összetétele, feladat- és hatásköre kialakítás alatt áll, és e folyamatban számítanak „a magyarországi egyházak, felekezetek, vallásos egyesületek vezetőivel történő körültekintő egyeztetésre”.19 Az egyházak képviselői — mint ez a Hazafias Népfront keretei között tartott értekezleten elhangzott — első hallásra nem ellenezték a tervet, de megfogalmaztak bizonyos fenntartásokat.20 Például azt, hogy várják a tanács szerepének tisztázását, és ellenezték — a korábbi tervek ismeretében, ld. fentebb —, hogy a majdani politikai pártok részt vegyenek a munkájában, vagy bármilyen módon is az Állami Egyházügyi Hivatal átmentésére kerüljön sor. Glatz - ekkor már szintén nyilvánosságra került — koncepciójának megfelelően azt szorgalmazták, hogy az egyházakkal való állami kapcsolattartás a Művelődési Minisztérium illetékes Főosztályán keresztül valósuljon meg. Az egyházaknak ez a május közepén megfogalmazott véleménye kissé meglepő, annak ismeretében, hogy néhány héttel korábban még egyértelműen — és meglehetősen paradox módon — az

17 GLATZ, 1991.; GLATZ, 2005. 36-37. p.

18 Ld. pl.: Németh Miklós a kormányátalakításról, a múltról és kormányának feladatairól. In: Népszabadság, 1989. május 11. 5. p.

19 Ld. erről: Nagy vita lesz. [Interjú Németh Miklóssal.] In: Országgyűlési Tudósítások, 1989. május 13.2—3. p. Ezt átvette és részletesen ismertette pl.: Hírek. In: Kossuth Rádió, 1989. május 14. — MR. (HM.); A kormány döntéséről, a történelmi örökségről, a személyi és szervezeti változásokról. Németh Miklós nyilatkozata varsói útja előtt. In: Népszabadság, 1989. május 15.1., 5. p.; A szocializmusmodell alaphibája: elhanyagolja az embert. Németh Miklós a vízlépcsőről, a Kádár-korszakról. In: MagyarNemzet, 1989. május 15. 3. p.; Piacgazdaság és békés átmenet a demokráciába. In: Magyar Hírlap, 1989. május 15. 16. p.

20 A Hazafias Népfront és az egyházak vezetőinek megbeszélése. In: MTI, 1989. május 17. — MTI. 1989. Megjegyezzük, fontos volt ekkoriban, hogy a Hazafias Népfront is deklarálta saját politikai szerepváltását, a testület pártsemlegessége mellett döntöttek, illetve amellett, hogy már nem tekinthetők az MSzMP kiszolgálójának. Ld. pl. MTV-Híradó. 1989. május 20. (M)

18