Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)
Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése útján
Az ÁEH 1989 elején már kidolgozta a vallásügyi törvény alapelveit, amelyeket ekkor még az MSzMP fórumain keresztül kívánt megvalósítani. (A párt és az állam elválasztásának elnyúló folyamatában is 1989 májusa jelentett korszakhatárt, például azáltal, hogy a Németh-kormány új minisztereit már nem az MSzMP Központi Bizottsága jelölte.) Az első, általunk ismert, 1988 végén az ÁEH-ban született törvénytervezet még a modellváltásnak is inkább csak demonstratív szándékát tükrözte, szempontunkból a legfontosabb, hogy az állam egyházpolitikai szakhatóságaként még egyértelműen az Állami Egyházügyi Hivatalt jelölte meg, nem is gondolt annak formai átszervezésére.6 7 A párt volt Agitációs és Propaganda-, 1988 végétől már Társadalompolitikai Bizottsága tárgyalta az ÁEH-elnök újabb, átalakított tervezetét,8 amely az „áüami egyházpolitika megújítása ” jegyében javasolta, hogy a majdani vallásügyi törvény állítson fel egy „Országos Egyházpolitikai (Egyházügyi) Tanács” elnevezésű szervet, megjegyezve, hogy az elnevezésen még később lehet gondolkodni. Nemcsak az érdekes, hogy Miklós ennek törvényes felhatalmazást kívánt adni (a rendszerváltó folyamat részeként a vallásügyi törvényből ugyanis logikusan kikerültek a kormányzat által létrehozott testületek megnevezései és hatásköri leírása), hanem az is, hogy ebben a tanácskozó, döntés-előkészítő szervben Miklós Imre az egyházak képviselői mellett helyet biztosított volna a politikai pártok, és a kormányzat, valamint az „állami egyházügyi szerv vezetője” részére is. Jellemző az is, hogy bár maga a tanács kormány melletti felállítását tartotta helyesnek, elképzelhetőnek vélte, hogy esetleg a Belügyminisztérium keretei között kapjon helyet. Mindez valóban megfelelt volna az ÁEH valamiféle átmentési kísérletének, vagyis a modellváltó koncepciónak. (Érdekes még megjegyezni, hogy a demokratizmus kiszélesítése céljából szorgalmazta az országgyűlés Vallás- és Egyházügyi Bizottságának felállítását is.) A Társadalompolitikai Bizottság március 1-i ülésén tárgyalta az előterjesztést és készített a Politikai Bizottság számára egy munkaanyagot.9 Lényegében Miklós Imre javaslatainak megismétléséről volt szó a kormány mellett felállítandó „Országos Egyházpolitikai Tanács” kapcsán. A tervezet kidolgozta, hogy mi is legyen az „állami egyházügyi szerv”: a Minisztertanács mellett felállítandó „Egyházügyi Titkárság”, amely összefogja és koordinálja az állam egyházpolitikáját. Mind ez a tervezet, mind a Politikai Bizottság április 5-én tartott ülésén elhangzottak megerősítik, hogy a párt vezetői nem számoltak az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésével, esetleg nem tudták vagy akarták ezt kimondani.10 A Társadalompolitikai Bizottság munkaanyagában ugyanakkor szerepel egy sejtelmes mondat („javasoljuk, hogy az Elnöki Tanács és a kormány tegye meg a szervezeti átalakuláshoz szükséges intézkedéseket”), amelyből akár ez a szándék is kiolvasható volt. 6 Ld. pl.: KULCSÁR, 1994. 265. p. 7 IRM. KI. KF. ad 70.015/1990. III. 8 Miklós Imre: Jelentés az MSzMP KB Társadalompolitikai Bizottságának a Politikai Bizottság 1983. február 15-i határozatának végrehajtásáról, az egyházpolitika helyzetéről és megújításának feladatairól. 1989. február 15. - MOL. M-KS. 288. f.41/519. óe. (1989.03.01.) 9 Andics Jenő: Jelentés a Politikai Bizottságnak az egyházpolitika helyzetéről és javaslat megújításának feladataira. 1989. március 1. - MÓL. M-KS. f. 5/1061. ő.e. (1989.04.05.) 305R-322R. 10 Jellemző, ahogy mindez a sajtóban megjelent. Major László, az MSzMP szóvivője a PB ülés után olyan értelemben nyilatkozott a rádióban, hogy a párt és a kormány tevékenysége és hatásköre ezen a ponton (vagyis az egyházpolitika kérdésében) már elvált egymástól, vagyis nem a párt, hanem a kormány dolga, hogyan akarja „átalakítani” az Állami Egyházügyi Hivatalt. Esti Magazin. In: Kossuth Rádió, 1989. április 5. - MR. (HM.) 15
