Fazekas Csaba: Az országos vallásügyi tanács, 1989–1990 (Budapest, 2011)

4. Az Országos Vallásügyi Tanács ülése, 1990. március 20.

— Ma mindenki reformer ebben az országban, amíg az általános megfogalmazások szintjén maradhat, ám amikor saját érdekeit érintené egy reformlépés, ellenáll a végrehajtásank.

— Nekem meggyőződésem, ha a mi reformvonalunk győz, az egyház győz. Ha nem: valamennyien szegényebbek leszünk.

Németh Miklós miniszterelnök:

— Átadom a szót Önöknek, kérem a véleményüket.

Dr. Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője:

— Glatz miniszter úr tájékoztatója megerősített abban, hogy az elvégzett munka valóban imponáló.

— Az oktatás társadalmilag érzékeny kérdés. Az egyházakkal kapcsolatos, miniszter úr által említett félelmek akkor lennének jogosak, ha mindenki úgy érezhetné, hogy az oktatás az elmúlt évtizedek sikerágazata volt, s ezért nem indokolt az oktatás jogának visszaadása az egyházak részére.

— A társadalomnak azonban más a véleménye. Lehet, hogy a jövőben ismét csak állami oktatás lesz, mert ehhez meglesznek a feltételek. De ma nincsenek meg: ezért versenyhelyzetet kell teremteni.

— A társadalmi remények, a pedagógusok reményei nyilvánulnak meg abban is, hogy az Evangélikus Gimnáziumba kiváló kutatók jelentkeznek — újra tanítani.

— Több kettős szorításban élünk mi, egyháziak is, de ezt kulturált módon fel kell vállalnunk. Mint ahogy vállaljuk azt is, hogy sürgetjük a gyorsítást az épületek kérdésében.

— A teológiai fakultások állami felsőoktatásba történő visszaillesztéséről: ha a középfokú oktatásban sok félelem meglétéről beszélünk, akkor ez itt, ezen a területen fokozottan igaz. E félelmek oldásában csak a tényleges egyetemi autonómia biztosítása segíthet.

— Egyházunk hamarosan dönt abban, hogy vissza kívánjuk-e illeszteni evangélikus teológiai fakultásunkat az állami felsőoktatás rendszerébe.

Dr. Kocsis Elemér, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészf elnöke:

— Mivel igen sok iratot kapunk Öntől, miniszter úr, és az Egyházi Főosztálytól, olyan sokat, hogy Zsinad Irodánk néha alig győzi intézni, tudatában vagyunk annak, hogy Önöknél lázas munka folyik az egyházakkal kapcsolatban is. Látjuk 40 év örökségének felszámolására tett erőfeszítéseiket.

— A teológiai képzésünk visszaillesztésével kapcsolatban mi már korábban tettünk lépéseket. A szándék és a fogadókészség mindkét félben megvan. Már két éve tárgyalunk erről. Eddigi eredményeink közé tartozik, hogy professzorok tartanak előadásokat egymás intézményeiben, és közös könyvkiadást is tervezünk. Teológiai professzoraink világi egyetemi tanári címeket kaptak.

— Mi csak arra várunk, hogy írásos felkérést kapjunk, s hogy ennek nyomán teológiai karunk újra az állami egyetem részévé váljék.

— Van egy kérdésem is: lehetséges-e, hogy állami főiskolán egyházi tagozat létesüljön? A kecskémén Pedagógiai Főiskola felajánlotta, hogy református tanárképző tagozatot indít, biztosítva a feltételeket, oly módon, hogy nekünk „csak” a képzés lenne feladatunk. Jó lenne, ha nem lenne akadálya ennek.

105